1.0Minden, ami a felszín alatt rejtőzikhttps://mystique.cafeblog.huBoseekahttps://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/<p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2020/02/photo-1471017851983-fc49d89c57c2.jpg"><img class=" wp-image-5609476 aligncenter" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2020/02/photo-1471017851983-fc49d89c57c2-600x400.jpg" alt="" width="482" height="321" /></a></p> <p>Hét éves korom környékén kezdtem el rap zenét hallgatni. Akkor lettem angol tagozatos, s a kiejtést, illetve a hallás utáni értést nagyon jól lehetett vele gyakorolni. Arra is ráéreztem hamar, hogy a srácok (Public Enemy, N. W.A. ) olyan dolgokról beszélnek, amelyek fontosak. <strong><a href="https://mystique.cafeblog.hu/2017/07/07/zenetortenelem-a-rap-tortenete/">Lázadtak a társadalmi igazságtalanságok ellen</a>,</strong> s igyekeztek eljuttatni hangjukat azokhoz, akik nem értettek egyet a világban zajló háborúkkal és az etnikai és nemi egyenlőtlenségekkel.</p> <p>Nekem ez csodálatos volt, mert gyermekként sokat háborogtam az igazságtalanságok ellen. Akár egy barátomat, akár engem értek, mindig <strong>beleálltam a konfliktusokba, véleményt formáltam, érveket és ellenérveket hoztam fel</strong>. Jó pár harcom, vitám volt, de jól éreztem magam a bőrömben, hittem abban, hogy van értelme annak, amit csinálok.</p> <p>Főleg azért, mert, bár megfogalmazni akkor még nem tudtam, csak éreztem: 100%-ban önazonos voltam.</p> <p>Persze az első komolyabb összetűzések után, a felnőttek elkezdtek rendre inteni. „Ne szólj inkább. Hagyd rá! Maradj csendben.” – kérleltek. Vagyis <strong>azt akarták hajtsak fejet és ne tegyem ki magam állandóan küzdelmeknek.</strong> Nem értettem miért mondják, hiszen apám is rendszeresen dohogott valamilyen igazságtalanság miatt, igaz, az is feltűnt egy idő után, hogy inkább csendben marad a békesség kedvéért.</p> <p>Így mikor dühösen mentem haza az iskolából egy nap, mert engem büntettek meg azért, mert más lemásolta rólam a dolgozatot a tudtom nélkül, nem mondtak semmit. Hiába mondtam el a tanárnak, hogy nem én voltam, a másiknak hitt. Kénytelen voltam tudomásul venni, hogy <strong><a href="https://mystique.cafeblog.hu/2018/08/29/5-kemeny-lecke-amit-az-iskola-tanit-meg-nekunk-az-eletrol/">az élet nem fair</a> és nem mindig az kapja a büntetést, akinek kellene.</strong> Aztán, mikor szemtől-szembe próbáltam lerendezni egyes konfliktusokat, azt is megtapasztaltam, hogy én vagyok a hülye, hogy ilyennel próbálkozom, mert kinevettek, s továbbra is a hátam mögött beszéltek ki...</p> <p><strong>Sehogy se értettem, miért nem megy az egyenes beszéd egyes embereknek, s miért kellene befognom a számat.</strong> Azt se volt világos, miért kérdezték szüleim másoknak hogy sikerült a dolgozat, miért releváns az. Az összehasonlítást rosszul viseltem, pláne mikor a közegbe való beleolvadás jegyében Hawks kabátot akartak nekem venni, amit kereken elutasítottam.</p> <p>Nem érdekelt mi a divat, milyen fiúbandákért kellene rajongani, mert egyszerűen taszítottak ezek a dolgok.</p> <p>Én meg valószínűleg másokat taszítottam, a bő gatyámmal, a kockás ingemmel, s a rap zenéimmel. Persze lett egy-két „renitens” társam, főleg fiúk. Együtt elemeztük a szövegeket, jártunk bulikba, majd graffitizni, gördeszkázni, vagy éppen zenét csinálni. Aztán egyetemre mentünk, s kiből közgazdász, kiből jogász vagy éppen tanár lett.</p> <p>A zene és mi megmaradtunk egymásnak. Mert a<strong> rap mindig is a társadalmi problémákra világított rá,</strong> ami minket is nagyon foglalkoztatott és foglalkoztat ma is. Persze ma már nem hordok bő gatyát és komoly zenét is hallgatok, de maradtak régi kedvenceim is. Azért, hogy emlékeztessenek arra,<strong> milyen voltam egykor, s mit nem szabad abból az énemből elengednem.</strong></p> <p>Így maradt a House of Painből kivált Everlast velem, akinek történeteit és zenéit imádom. Ő az, aki 20 éve társam már, mert mindig új embereket is verbuvál maga köré, akik a ma is létező mindennapos igazságtalanságokat tárgyalják. (Warporn Industries, La Coka Nostra).</p> <p>Mikor megcsap a társadalmi elvárás szele, nyúlok értük, vagyis a kezdetekhez, ahol még nem féltem kiállni a véleményem mellett és az lenni, aki vagyok. Már csak azért is, mert <strong>ma még talán nagyobb a nyomás rajtunk, mint régebben azért, hogy álljunk be a sorba, ne nagyon gondolkozzunk és ágáljunk az igazságtalanságok ellen.</strong> Inkább fogadjuk el azt, ami előtt mindenki más is fejet hajt, csendben.</p> <p>Egy időre én is elhallgattam, nem álltam bele konfliktusokba, mert elkezdtem félni a következményektől. Mondván, most már sokat veszíthetek, ha kinyitom a számat bizonyos kérdésekben. A sokat szajkózott kérés végül eljutott hozzám. Egyesek szerint ez a felnőtt lét velejárója, s az igazságtalanságok elleni küzdelem csak a tini korosztály sajátja.</p> <p>Szerintem ez nem igaz, mert <strong>a felnőtt lét pont ott kezdődik, hogy felvállaljuk őszintén gondolataink, érzéseink, véleményeink</strong>. Mert <strong>önazonosság csak úgy lehetséges, ha vállaljuk a konfliktusokat, a nézeteltéréseket, s nem csinálunk úgy, mintha mindig minden rendben lenne azzal, ami történik bennünk és körülöttünk.</strong></p> <p>Engem a zene vitt közelebb magamhoz és az is térít vissza az utamra, ha le akarnék térni róla. És persze a barátaim, akik nem sokan vannak, viszont 20 éve társaim, jóban-rosszban.</p>richhttps://mystique.cafeblog.hu/files/2020/02/photo-1471017851983-fc49d89c57c2-150x150.jpg150150