1.0Minden, ami a felszín alatt rejtőzikhttps://mystique.cafeblog.huBoseekahttps://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/<p>- Mintha lebegő hegyek tornyosulnának az égbolt peremén, vagy egy láthatatlan kéz habbá verte volna fel a levegőt. – gondolta Gréta, ahogy az ablakot kinyitotta.  Aztán az asztalhoz sétált, s összeszedte a két napja behozott cirmos rózsáinak lehullott szirmait.</p> <p>Reggelizés közben már azt latolgatta, hogy tesz egy sétát a kertben, megnézi, hogy vannak virágai, na meg elbánik azzal a néhány komisz csigával is, amik kedves gondozottait dézsmálják egy ideje.</p> <p> – A Nap olyan bágyadt, mint késő ősszel szokott lenni, pedig még csak augusztus vége van. – gondolkodott el.</p> <p>Ahogy kilépett az udvarra, megborzongott, visszaszaladt agyonhasznált kardigánjáért, hogy magára terítse. Aztán hirtelen három mezítlábas gyerek alakja jelent meg előtte, akik egy-egy szál virágot nyújtottak át neki.</p> <p>Megrázta fejét, lelke visszakanyarodott a jelenbe: - Nem normális ez az idő, az biztos! – mormogta maga elé. – Én se, de mit is várhatna az ember, 90 éves vagyok…</p> <p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2020/02/6367366425_b17aac9c67_b.jpg"><img class=" wp-image-5609488 aligncenter" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2020/02/6367366425_b17aac9c67_b-497x600.jpg" alt="" width="307" height="370" /></a></p> <p>Zsebre dugott kézzel, kulcsát zörgetve indult a virágágyasok felé. Olyan volt, mint egy apró, otthonkába öltözött smasszer, aki így figyelmezteti a „bűnösöket” érkezésére. Soha esze ágában nem lett volna egyetlen élőlényt se bántani, csak a csúnya nézést gyakorolta egész életében.</p> <p>–Ezeket tényleg el kellene taposnom, mert ha így folytatják, nem marad egyetlen ép virágom se őszre. – biztatta magát.</p> <p>Zord ábrázatot öltött, mintha arra akarta volna rávenni a csigákat, hogy térjenek józan belátásra, s iszkoljanak el. Aztán a lágy szellő megsimogatta arcát, ami olyan volt, mintha egy láthatatlan kéz becézné őt. Szeme már mosolygott, de azért még nagy elánnal próbálta a csigákat lefejteni a virágairól és messze hajítani.</p> <p>-Menjetek a fenébe!- mordult rá a repülő állatkákra búcsúzóan.</p> <p>A sikeres iktatás után rózsái felé fordult, hogy egyet lemetsszen belőlük. Kezét a cirmos szépség elé tette védően, majd óvatosan szakította el társaitól. – A tűz és a jég gyermeke vagy. – suttogta neki.  Aztán beleszagolt a virágba, s lelke a rózsa illatától és szépségétől, megnyugodott.</p>richhttps://mystique.cafeblog.hu/files/2020/02/6367366425_b17aac9c67_b-150x150.jpg150150