Amit ma megtehetsz…

Hajlamosak vagyunk halogatni dolgokat. Elodázni azokat az elhatározásainkat, amelyeknek sikeres kimenetelében nem vagyunk egészen biztosak. Valahogy mindig holnapra marad a diéta elkezdése, a cigaretta lerakása, a rossz párkapcsolat lezárása, a destruktív munkahelyről való kilépés, a költözés. Kifogásokat szép számmal keresünk és találunk arra, hogy miért ne lépjünk ki a komfortzónánkból, s miért elégedjünk meg azzal, amit eddig elértünk. Hiába az élet számtalan lehetősége, mely szinte tálcán van nyújtva nekünk, valamiért, nem élünk velük. Félünk a változástól, félünk a kudarctól, félünk az ismeretlentől. A szorongásnak, a neurotikus viselkedés mintáknak, mindig oka van. Hogy miért pont azok a bizonyos felvetések tartanak bennünket fogva, csak mi tudhatjuk biztosan. Vegyük sorra a következőkben a destruktív gondolatmintákat, melyekkel akadályozzuk magunkat, majd vizsgáljuk meg a mögöttes okokat, hogy a jövőben azonnal tudjunk dönteni!

Tipikus halogató viselkedési minták:

• Olyan munkát végezni, mely nem okoz örömet és nem lehet benne fejlődni.
• Egy megbukott kapcsolatban ragadni. Házasnak vagy szinglinek maradni azt remélve, hogy később jóra fordul minden.
• Figyelmen kívül hagyni a kapcsolatban felmerülő problémákat, mint a szex, unalom. Várakozni, hogy majd magától jobb lesz minden, ahelyett, hogy dolgoznánk rajta.
• Nem foglalkozni a függőségekkel, mint pl.: alkohol, drog, dohányzás stb. Azt mondani: „Majd bolond leszek abbahagyni.” de közben pontosan tudjuk, hogy azért halogatunk, mert kétségeink vannak azzal kapcsolatban, hogy képesek lennénk letenni a függőséget okozó szert.
• Halogatni az alacsony vagy magas kvalitásokat igénylő feladatokat (pl.: gombfelvarrás, fűnyírás, festés). Ha elég ideig várunk velük, talán megoldódik másként/mástól.
• Kerülni a konfliktust mindenkivel (ismerőstől kezdve a barátokon át egészen a bolti eladóig). Nem tenni semmit azért, hogy jobb legyen a helyzet.
• Félni a költözéstől. Egész életünk során ugyanott élni.
• Halogatni, hogy a gyerekekkel töltsünk pár órát, mert nagyon elfoglaltak vagyunk, vagy, mert fontosabb ügyek járnak a fejünkben.
• Úgy dönteni, hogy a diétát a jövő héten kezdjük.
• A fáradtságra hivatkozni, hogy valamit elhalasszunk. Hányszor szoktuk magunkat hirtelen fáradtnak, kimerültnek érezni, mikor valami megterhelőt, nehezet kellene kezdenünk csinálni?
• Lebetegedni, mikor valamilyen komoly kihívás előtt állunk.
• Folyamatosan csak vágyni egy csodálatos vakációra – „majd jövőre”…
• Halogatni az orvosi kivizsgálást, mikor sejtjük, hogy valamilyen betegséggel küzdünk.
• Félni attól, hogy felkeressük/megkeressük azt az illetőt, aki tetszik nekünk. (Szívesebben várakozunk, azt gondolva, hogy előbb-utóbb magától megjelenik).

Az okok:

• A halogatás legkézenfekvőbb oka, hogy meg akarunk szökni egy kellemetlen feladat elől. Ilyen lehet az, hogy olyan dolgokat kellene elvégeznünk, melyektől félünk, vagy melyek egyik oldalról kellemesek, másik oldalról viszont, nem annyira szórakoztatók. Gondoljuk át: Semmisem csak fekete vagy fehér. Léteznek a színpalettában rajtuk kívül is még színek..
• Másik igen népszerű ok lehet, hogy kellemesen érezzük magunkat azzal, hogy ha ámítjuk önmagunkat. Azáltal, hogy a bolondját járatjuk magunkkal, úgy tűnik, hogy az aktuális pillanatot nem határozhatja meg senki és semmi más, rajtunk kívül.
• Mindig maradunk, akik most vagyunk, azáltal, hogy mindent halogatunk, így kerülve el a változást és azzal járó összes kockázatot.
• Bosszankodunk, vagy valakire haragszunk, átruházva az illetőre a kellemetlen érzéseinket ezáltal átadva a felelősségünket a bosszantó helyzetben.
• Kritikát megfogalmazni, valaki más rovására, hogy ezáltal fontosabbnak érezzük magunkat. (Más teljesítményét felhasználni arra, hogy magunkat piedesztálra emeljük.) Önámítás!
• Várakozó állásban maradni, hogy egy bizonyos ügy kedvezőbb fordulatot vegyen, hogy ezáltal tudjuk a világot hibáztatni szerencsétlenségünkért/boldogtalanságunkért.
• Elkerülni minden olyan helyzetet, mely kockázattal jár. Ebben az esetben soha nem kell szembesülnünk önbizalomhiányunkkal.
• Reménykedünk, hogy egy bizonyos esemény bekövetkezik, mely által vissza tudunk fordulni a biztonságos és védelmező gyerekkorunkba/álomvilágunkba.
• Mások szimpátiáját elnyerni és együttérzésre szert tenni, depressziós hangulatunkkal, melynek következménye, hogy nem kell megtennünk, azt, amit nem szeretnénk.
• Egy silány vagy alig értékelhető teljesítményünket a kevés időre hivatkozva igazolni.
• Engedni, hogy mások csinálják meg helyettünk a dolgunkat. ( Manipuláció!)
• Rászedünk másokat azáltal, hogy másoknak mutatjuk magunkat, mint amilyen vagyunk valójában.
• Elhárítunk egy feladatot, mely által a sikert is elkerüljük. Amikor nem vagyunk sikeresek, akkor megakadályozzuk magunkat abban, hogy elégedettek legyünk, vagyis megszökünk minden felelősség elől, ami a sikert elhozhatná nekünk.

Megoldások a halogató magatartásformákra:

• Döntsünk öt perc alatt! Ahelyett, hogy egy feladatot időigényesnek látnánk, inkább csak úgy tekintsünk rá, mint valamire, amit öt perc alatt meg kell és meg akarunk oldani.
• Üljünk le és csináljunk valami olyasmit, amit eddig a pillanatig halogattunk. Észre fogjuk venni, hogy el fogjuk kezdeni élvezni, amint nekilátunk.
• Kérdezzük meg magunktól: Mi a legsúlyosabb, ami történhet, amikor elkezdem azt csinálni, amit mindig is halogattam? A válasz többnyire jelentéktelen lesz és valószínűleg azonnal akcióba lépünk. Átlátva a szorongásunk okait, az ijedtség/aggodalom elmúlik.
• Adjunk magunknak egy meghatározott időt (pl.: 22:00-tól 22:15-ig szerdán) amikor kizárólag valami olyat csinálunk, amit halogatni szoktunk. Fel fogjuk fedezni, hogy egy negyedórás elszánt foglalkozás gyakran elegendő, hogy valamit ne időveszteségnek lássunk, hanem konstruktív feladatnak.
• Legyünk jelen a pillanatban, a mában! Gondoljuk át, mit akarunk az aktuális pillanatban elkerülni és mi az, amit félünk elkezdeni megoldani. A halogatás azt jelenti, hogy megkeserítjük félelmünkkel a jelent és ezáltal a jövő történéseit is.
• Rakd le a cigit…most! Kezd el a diétát… ebben a pillanatban! Hagyd abba az ivást…. ugyanebben a pillanatban! Rakd le az önismereti könyvet… és csináld meg a gyakorlatban az olvasottakat! Az egyetlen visszatükröződő tapasztalatunk és neurotikus választásunk, amit tettünk eddig, az az, hogy nem hittünk elég erősen magunkban.
• Amikor valakit kritizálunk, kérdezzük meg magunktól: Most őt kritizálom, vagy sokkal inkább magamat? Amikor észrevesszük, hogy önmagunkat sértjük, kérdezzük, meg, miért? Ez segít megváltoztatni az élethez való hozzáállásunkon és kritizálóból segítővé válni.
• Amikor halogatunk valamit valaki másnak vonatkozásában (pl.: költözés, szexuális problémák, új állás) beszéljük meg a másikkal és kérjük ki véleményét. Ha bátorságot veszünk magunkon és megvitatjuk aggodalmainkat, belátjuk majd, hogy halogatásunk minden oka csak a mi fejünkben létezett. Azáltal, hogy bizalmunkba avatjuk a másikat és megkérjük, hogy dolgozzon velünk együtt a problémán, kielégítő megoldásra találunk.

Ha azt akarjuk, hogy a világ változzon, akkor ne panaszkodjuk. Csináljuk, amit kell! Oldjuk meg az aktuális pillanatban a feladatainkat és csökkentsük a bénító aggodalmat okozó halogató magatartásformákat magunkban nullára. Éljünk a jelenben! Mutassuk meg, hogy mi olyan emberek vagyunk, akik helyett a tetteik beszélnek, nem pedig kívánságaik, reményeik vagy kritikáik!