Mindannyiinkat hajt valami az életben. Egyikünket a biztonságos közeg megteremtése, másikunkat személyisége elismerésének igénye viszi előre, aztán persze van olyan, aki mindenben az igazságosságra törekszik, irányt kutat, harcot vív, vagy éppen harmóniát próbál teremteni maga körül. Olykor előfordul, hogy ezek a szükségletek egy múltbéli csomag cipeléséből erednek, melyek tudattalanunkban nyomot hagyva a jelenben is kihatnak tetteinkre. Egy destruktív szorongásos érzésből építkezve, meghatározzák, hogyan fejezzük ki önmagunkat a mindennapi létben, s ahelyett, hogy a valódi érzelmi szükségletre fókuszálnának, csak a félelemérztetet erősítik bennünk.
Ezért, hogy tudatosítsuk, mi vezetett, ahhoz, hogy egy bizonyos módon reagálunk, összeállítottam egy leírást mozgatórugóinkról, melyhekhez többnyire egy múltbéli poggyász is jár.
A biztonságot kereső épp annyira vágyik másokban megbízni, mint önmagában, de pont ezért nagy az igénye arra is, hogy ennek igényétől meg is szabaduljon. Ennek eredménye, hogy olykor fájdalmas szétszakadást érez önmagában. Hogy ellensúlyozza ezt az érzést és megvédje magát a szabadságát érintő támadástól, nagy a kíváncsisága a kalandok és egzotikus lehetőségek iránt, ugyanakkor ez megfigyelési lehetőség is számára, hogy észrevegye a részleteket és felfedezze képzelőerejének nagyságát. A biztonságra való fókuszálása valószínűleg egy múltban bekövetkezett traumából ered, egy betegségből, a gondoskodás hiányából, bizonytalan vagy éppen ellenkezőleg a már-már fullasztó anyai szeretetből és szülei toronymagas elvárásaiból. Ezeket a sebeket szeretné enyhíteni vagy begyógyítani, ám amikor egy akadály felmerül, a szorongás győzedelmeskedik felette. Ráadásul, ha egy helyzet előhív egy emléket a múltból, akkor nem tud senkiben és semmiben megbízni többé – önmagát is beleértve, s beindul a védekező mechanizmusa: „Menekülnie kell!” . A szorongás, mely magukat a félelmeit okozza, szűrőként van jelen életébe, hogy a veszélyes és ártalmatlan helyzeteket szét tudja választani. Vagyis amennyire kockázatosak ezek a helyzetek, annyira válnak valóságossá múltja traumái is. Más szóval azért aggódik, hogy elkerülje a sérüléseket. Mit tehet? Próbálja mély légzéssel helyreállítani az egyensúlyt a kétség és a bizalom közt. Amikor csinál valamit, teljes tudatával élje át önmagában a bizalmat. Engedje meg magának a szorongások megtapasztalását. Ne álljon ellent ezeknek a fájdalmaknak, de próbálja meg felfedezni azokat a különböző reagálási lehetőségeket, amelyek jobban funkcionálnak. Szánjon időt valamire, amit soha nem tett meg a múltban, hogy amikor kell, gyorsabban tudjon határozni.
Az identitáskereső nagyon érzékeny arra, mi történik körülötte, milyen az imása, és hogy milyennek ítélik őt mások. Igényli, hogy egy társaság része legyen, s hogy elismerésre tegyen szert azáltal, hogy milyen erősen tűnik ki közülük. Néha fogva tartja egy rossz érzés, mely feszültséghez és agresszivitáshoz vezet. Viselkedésében valószínűleg a képességeinek elismerése és a szeretet hiánya érthető tetten gyermekkorából, valamint az a feszültség, mely az elvárások teljesítéséből fakadt. Hajlamos hiányosságait palástolni. Olykor nyomást tud gyakorolni másokra és elvárja, hogy ők gyógyítsák be sebeit. Amikor egy helyzet egy meghatározott emléket idéz fel a múltjából, dühössé válik. Ilyenkor kényszeresen azt gondolja: „Muszáj, nyernem, meg kell mutatnom másoknak, hogy teljesen rendben vagyok.” Ha úgy érzi, hogy nem alkalmas erre, akkor inkább félre áll a konfliktus útjából és azt csinálja, amit mások elvárnak tőle, ami egyet jelent azzal, hogy aláveti magát az akaratuknak. Másrészről, ha úgy érzi, hogy nem tud eléggé kitűnni, akkor megrémül, és nem képes visszatartani véleményét, még akkor sem, ha az ellenségeket is jelent számára. Ilyen esetekben dühe felfokozódik így akadályozva meg azt, hogy vereséget szenvedjen. Mit tehet? Próbáljon egy olyan módszert találni, melyben személyisége előnyeit tudja kifejezni, anélkül, hogy szenvedne vagy megrémülne a másokkal való köteléktől. Ossza meg örömét, bánatát, ismerje fel tehetségét és határait, tanulja meg magában az igazi értékeket megbecsülni. Tudatosan vállalja fel egyéniségét és lássa, hogy ezzel, hogyan tudja a társadalmat gazdagítani.
Az iránykeresőnek szüksége van arra, hogy mindent pontosan megértsen azáltal, hogy folyton önmegfigyelést tart és értelmet ad a dolgoknak az életében. A kockázatot kerülni, a konfliktust enyhíteni, a gördülékeny kommunikációra törekedni, a magatartásának szerves részét képezik. Örömmel alkalmazkodik környezetéhez, hiszen eközben fejleszti megértési készségét, toleranciáját és koncentrálási képességét. Az élet összetettsége izgalomba hozza, ugyanakkor ez az összetettség meg is nehezíti életét. Ösztönösen segíteni akar másokon, mert örömük a megelégedettségére szolgál, viszont ha nem sikerül bűntudatossá válik. Olykor csak ad és ad miközben elveszti önmagát és depresszióba süllyed, vagy ne adj Isten, komoly betegségek támadják meg szervezetét. Amikor már a teste üzen, akkor az azt jelenti, hogy sürgősen szüksége van arra, hogy önmaga tudjon lenni. Mit tehet? Személyiségünk alapvetően két ponton nyugszik: a biztonságon és az identitáson. Tanuljon meg nemet mondani, amikor úgy érzi, hogy egy törekvés meghaladja képességét és keressen új módszereket önmaga jobb kifejezéséhez. Nem kell feltétlen mások életét a nyakába vennie, ahhoz, hogy empatikus legyen, s nem is kell bánkódnia azon, hogy nem tud mindig mindenkinek segíteni. Figyeljen magára és környezetére egyaránt, s mikor úgy érzi, hogy elbizonytalanodik, szánjon időt valami olyanra, amit azelőtt még soha nem próbált.
A harcot kereső személyiségében tetten érhető az agresszivitás (direkt vagy indirekt formában). A kedélyes humor vagy éles irónia, felsőbbrendűséget sugárzó magatartás vagy dühroham, nála, a harcot keresőnél, mind előfordulhat. Túlságosan is megbízik képességeiben, s ha mások kételkednek benne, megsértődik. Gyanakvó és ösztönei riadót fújnak, ha mások elképzelései negatívan érintik, ráadásul a túl sok feszültség rendszerint konfliktushelyzetekbe sodorja. Szilárdan meg van győződve arról, hogy ha kimutatja gyenge oldalát, valaki meg fogja támadni. Egy óriási frusztráció a múltjából és a hatalom nélküliség érzete irányítja viselkedését. A harcot kereső gyakran volt fiatalabb korában elhanyagolt, megalázott és elnyomott. Érzései figyelmen kívül lettek hagyva (szülei, nevelői által) ezért felnőve tetteiben a fájdalom és harag van jelen, illetve a megtorlás iránti vágy, hogy hatalmát minél több alkalommal tudja fitogtatni. Legbelső sérülése, a magányosságból fakad. Mit tehet? Teremtsen kapcsolatot érzéseivel a dühön keresztül. Ásson a mélyére ennek a haragnak és így meg fogja kapni a választ arra is, hogy mi az igazi szükséglete. Másik lehetőség: szellemét is megdolgoztató testgyakorlatokon keresztül (pl.: jóga) tanuljon meg ráérezni a jó energiákra magában és azt odairányítani, ahova szükséges.
Az igazságkereső azáltal akar megszökni mások ítélkezése elől, hogy inkább ő ítélkezik mások felett. Kritikus, racionális és szeret moralizálni, hajlamos negatív lenni és határozott képe van másokról és a világról. Az érzelmek és a vonzalom kimutatása gyanút kelt benne. A dolgokhoz, emberekhez kötött határozott elképzelése és véleménye miatt kiválóan megállja a helyét a munkában, de merev kapcsolataiban. Igazságkeresőként gyakran távolságtartó, aki mindig a legrosszabbat várja: csalódást vagy árulást. Nem enged meg magának hibát és túl magasra teszi a mércét. Sokat aggódik azon, hogy ne kapjon túl rossz kritikát, mert akkor megijed, ráadásul kevés az az ember, akivel szembe is mer szállni. Az intim kapcsolatok nehézkesek számára. Gyakran úgy érzi, hogy félreértik, és nem szeretik. Gyermekkorában szülei szabályokat és struktúrákat állítottak, amiket ők is a saját szigorú családi kultúrájukból hoztak magukkal. Gyakran figyelmen kívül hagyták az érzelmi szükségleteit és úgy gondolták az iskolai eredmények a legeslegfontosabbak. Hibákat láttak csupán, amiket úgy érezték ki kell javítani. Mit tehet? Találja magában meg a belső gyermeket, aki igényeit nem tudta elmondani vagy megélni. Mit szeretett volna csinálni? Mik voltak a titkos álmai? Engedje el a bűntudatérzetet kis lépesekben. (adjon helyet előbukkanó érzéseinek és jegyezze fel őket). Menjen olyan emberek közé, akik teljesen másmilyenek, mint ő, és más kultúrkörből is származnak.
A harmóniát kereső eláll a konfliktus útjából és kompromisszum kész. Mindent úgy csinál, hogy ne kelljen konfrontációba kerülnie. Elégedett életével, nagylelkű és könnyen alkalmazkodik. Ideális barát, munkatárs és partner. Megértően és figyelmesen meghallgat másokat, hogy addig se kelljen a saját problémáival foglalkoznia. Népszerűsége és a harmónia utáni őszinte vágya, hogy segítsen másokon, olyan embereket vonz harmóniát kereső mellé, akik jó szándékkal vannak iránta. Előnyös oldala világos: Kedvessége és figyelmessége miatt pozitívan ítélik meg mások. Igaz ezért az ár meglehetősen magas, mind fizikailag, mind érzelmileg. Az, hogy másokat helyez előbbre, frusztrációhoz vezet, és végül aláássa önbecslését. Az, hogy kevés szeretettel fordul önmaga felé, hajlamossá teszi arra, hogy áldozatnak tűnjön. Szülei feltételekhez kötött szeretete, családon belüli konfliktus vagy erőszak, házastársi problémák, ahol a gyereket tették ki közvetítőnek vezettek ahhoz, hogy vétkesnek érzi magát. Bármelyik eset is igaz, harmóniát keresőként már régóta az az érzése, hogy sokat kell adnia azért, hogy szerethető váljon mások számára. Mit tehet? Ahhoz, hogy visszataláljon önmagához és vágyaihoz, nem ártana egy terápia vagy analízis. Mondjon nemet az olyan helyzetekre, ahol szorongató érzés fékezi cselekedeteit. Azoknak az embereknek, akik mindig csak adnak keményen meg kell dolgozni azért, hogy előnyösnek érezzék, ha valamit ők kapnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: