Mostanában egyre többet hallani, látni, olvasni és sajnos tapasztalni, hogy mennyi érzelmileg sérült ember rohangál a világban. Mintha valamilyen kór ütötte volna fel fejét, s mintha az egész világ értékítélete megváltozott volna. Naponta lehet találkozni bántalmazott és bántalmazó férfiakkal és nőkkel, akik a szexet és/vagy fizikai erőt eszköznek használják arra, hogy mások felett hatalmat gyakoroljanak tudatosan vagy tudat alatt.
Ennek hozománya, hogy egyre több a nyitott szexuális kapcsolat. Az olyan nyitott párkapcsolatokra gondolok, ahol mindkét fél őszinte a másikhoz és a szexuális vonzalom mások iránt természetes számukra, mint ahogy az is, hogy ki is éljék az arra kaphatóakkal. Népszerű, mert a kapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom egymás iránt, és alapvető benne a „biztonságra” alapuló szexuális élet. Hippik utódainak tűnnek, mert pacifisták és hirdetik a szabad szerelmet, pedig lelkük mélyén ők is csak kompromisszumokat kötöttek érzelmi partnerükkel melynek eredménye egy kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló őszinte kapcsolatot jelent a szemükben.
Mindannak ellenére, hogy „szabadon és őszintén” élik mindennapjaikat, mégis úgy tűnik az ő kompenzálásuk az életben kapott sebeikért, is ugyanolyan önbecsapó, mint a többieké. Akik hisznek a szerelemben, azok tudják, hogy a szerelem szeretetté válik, ami végük együtt tartja akár egy életre is az embereket. Ennek ellenére mégis vágyakoznak mások után is, mint a párjuk, ami valami olyan traumára utal a legtöbb esetben, amiben csak úgy tudták a múltjukban valamelyik szerettük szeretetét megkapni, ha önmaguk számára is ellentmondó kéréseket teljesítettek józan akaratuk ellenére. Magyarán vezekelnek!
Mottójuk: Semmi sem elég! – S mert habzsolják az élvezeteket, nem látják, mert nem tapasztalják, mivel nem értik, hogy másoknak milyen sérüléseket okoznak ezzel. Amikor érzelmi és/vagy fizikai sebeket okoznak szeretteink, az jóval komolyabb traumát jelent, mint azt figyelmen kívül tudnánk hagyni. Ha a szívünk húz egy illetőhöz, nem (csak) a testünk, ott sokkal komolyabb érzelmi teher van rajtunk, mint azt be mernénk vallani. Sokan származunk érzelmileg egészségtelen környezetből. Ennek ellenére a többség meg tud birkózni a rá háruló terhekkel és ki is tud magának alakítani egészséges életet.
Persze mások egy életen át próbálják a maguk módján csillapítani fájdalmuk, mindhiába. Közülük kerülnek ki az érzelmi szédelgők, a nyitott kapcsolatban élők, a megcsalók és megcsaltak és persze a szexuális bűnőzök is. Megannyi értelmezés sokféle embertől arra, hogyan elégítsék ki szeretethiányuk ilyen vagy olyan módon. Sokan szorulnának köztük szaksegítségre. S bár vannak, akik próbálkoznak is meggyógyíttatni a helytelen mintát magukban, sajnos nagyon gyakran elhasalnak a múltjukkal való szembenézés közben. Vannak traumák, amikhez egy élet is kevés, hogy kigyógyuljunk belőle. Természetesen, mint sok más is, ez is a kontroll hiánya önmagunk felett, amit az érzelmi és/vagy fizikai bántalmazóknak és bántalmazottaknak nem sikerül kezelni.
Tetteik mögött érzelmi és/vagy fizikai síkon az elégedettség érzetének hajszolása áll. A szeretethiány, egyik vagy mindkét szülő érzelmi elutasítása vagy (torzult) kimutatása, amiben a gyermeki lélek sérült, s amelytől nem tud a mai napig szabadulni. Sokszor hiába van felismerés, ha tovább nem jutunk. Akkor csak megrekedünk a hibáztatásnál, a haragnál, a szégyennél, a fájdalomnál, amiket már megtanultunk valahogyan kezelni. Elfeledni nincs mód, mint ahogy meg nem történtté sem tenni. Csak elfogadni, megbocsátani, elengedni, és főként szeretettel átölelni magunk mindazért, ami megrontotta ártatlan szellemünk.
Ezek nem egyszerű és nem is gyors folyamatok. Ezek olyan komoly szembenézést jelentenek viselt dolgainkra nézve, amiért muszáj a felelősséget nekünk is vállalnunk. Nyílván az érzelmi és fizikai bántalmazottak, nem tehetnek arról, hogy ki lettek szolgáltatva mások kényének-kedvének, mikor még önálló életre nem voltak képesek. Ám azért, hogy hogyan élnek és mit engednek meg maguknak és másoknak már rajtuk múlik, mikor már felnőttek. Általános jelenség, hogy az érzelmi és/vagy fizikai bántalmazók és bántalmazottak újra és újra eljátsszák más-más szereplőkkel életük egy traumatikus eseményét. Mintha tudtukon kívül szenvedni akarnának, vagy elégtételt venni. Rengeteg törődés, szeretet és türelem kell az ilyen emberekhez. S igen, vannak olyanok közöttük, akiken csak úgy lehet segíteni, ha elvisszük egy szaksegítséghez, hogy megkapja az esélyt, egy jobb életre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: