Nemrégiben napvilágot látott egy fotósorozat, mely egy hetvenes éveikben járó párról készült. Kizárólag ölelkező képek, kimondottan művészeik, semmiféle pornográfiai hangvétel nincs bennünk, mégis az internet táborát igencsak megosztotta ez a nem mindennapi művészeti ábrázolás a szerelemről.
Főként azért, mert természetesen testük már nem feszes, jócskán túl vannak már életük delén. Egyesek ezért kimondottan gusztustalannak találták, mert szerintük a szépség csak fiatal korban lehetséges, s az, hogy igazából a fotósorozat, pont az öregedést, mint az élet természetes részét szeretné elfogadtatni, figyelmen kívül hagyták. Annak ellenére is, hogy mint tudjuk, a szerelemben nincs korhatár. Ráadásul ez a pár több mint húsz éve van együtt, s a szerelem megléte kettejük között a képek jóvoltából, igencsak egyértelmű és példaértékű.
Számomra olybá tűnik, vannak, akik még mindig nehezen tudják megemészteni, hogy az idős pároknak is szükségük van ugyanúgy az intimitásra, az erotikára, mint fiatalabb társaiknak. Persze lehet azzal vitatkozni, hogy mennyire ízléses egy idős párról aktfotókat készíteni, de tényleg olyan nagy bűn, ha valaki igenis elfogadja az idő múlását és vállalja is azt kendőzetlenül egy művészi alkotás keretében? Ma, amikor az Érett hölgyek forradalma virágzik https://mystique.cafeblog.hu/2016/03/31/az-erett-holgyek-forradalma/, szerintem ez igazán nem kellene, hogy problémát jelentsen. Elvégre, mind megöregszünk előbb vagy utóbb, nem lenne jobb, akkor azzal már egyszer s mindenkorra békét kötni?
Az a baj, hogy sokan még mindig ott tartanak, hogy a szépség csak az egészen fiataloknak adatott meg. Amikor már elmúltunk harminc, negyven, ötven évesek, elvárják tőlünk, hogy kezdjünk el minél konszolidáltabban öltözködni, kezdjünk el minél több testrészt elrejteni ruhákban, mert a testünk már nem olyan feszes, mint egy húsz évesé és ezért szégyellnünk kell magunkat, vagy legalábbis bejelentkezni a legújabb feszesítő kezelések egyikére. Persze az egyértelmű, hogy has pólóban vagy forró naciban, az ember lánya, már nem feszít feltétlen negyvenen túl. Akkor sem, ha még mindig szép teste van és nincs mit takargatnia. Az olyan idősebb hölgyek, akikből árad a kellem a báj és elegancia, pontosan tudják ezt. Nem kell ahhoz, tini ruhába bújni, hogy fiatalosnak tűnjön és üdének egy nő, mert a tagadás nem vezet sehova.
Az, aki elfogadja az idő múlását maga felett, elfogadta azt is, hogy vannak irányzatok, amelyek egy fiatalnak jól állnak, de egy érettebb hölgyön már nevetségesnek hatnak. Ilyen például néhány hatvan körüli nő, akit mikor hátulról látunk, azt hisszük egy tinit látunk, mert skater szoknyát és crop toppot visel. Hiszem és vallom, hogy igazából bárki bármit felvehet, ha abban jól érzi magát a bőrében. Nem a divatnak kell meghatároznia, hogy mit szabad és mit nem szabad viselnünk, de a szépség nem a fiatalság hajszolásában van, hanem minden nőben, aki elfogadta és békében is él önmagával. Sok negyvenes, ötvenes, hatvanas, hetvenes éveiben járó nőben ott van az e fajta szépség. A lelki béke, a harmónia önmagával és az a fajta elegancia, ami a fiatalokban még nincs meg.
Az idős pár a fotósorozaton számomra gyönyörű és bátor. Gyönyörű, mert szerelmük egymás iránt jól látható arcukon, és azon, ahogyan egymáshoz simulnak, s bátor, mert hajlandóak voltak levetni ruháik és megmutatni a világnak a kettejük közötti vonzódást is. Jade Beall (a fotós) legfontosabb kérdése a képsorozaton keresztül ez volt: Miért gondoljuk, hogy egyes dolgok, emberek szebbek, mint mások? Miért nem tudjuk átölelni és elfogadni szépség millióféle megnyilvánulását a világban?
A válasz pedig az, hogy azért, mert az öregedés az elmúlást vetíti előre és a legtöbben azt várják el az idősektől, hogy ne vágyjanak egymásra, ne érezzék jól magukat a bőrükben, mert míg a fiatalság ünnepelt, addig az időskor a temetés előfutára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: