Van olyan ismerősöd a közösségi oldalon, aki állandóan arról posztol, hogy mennyire utálja az embereket? Mennyit szeretne lehúzni a toaletten, s mennyit kellene felpofoznia? Arról ír, hogy mikor rájuk mosolyog is, arra gondol, hogy úgy megfojtaná őket. Az ilyen emberek száma napról-napra nő. Ők azok, akik a negatív érzéseiket szabadítják ránk a közösségi médián keresztül.
Az ilyen ember csak antiszociális megnyilvánulásokat posztol. Mindenki hülye, megérdemelne egy pofont, stb. Dühöngése mindannyiinknak szól. Ő az, aki szerint mindenkivel baj van, csak vele nem.
Soha egyetlen egy kedves sor sincs a családjáról, mondjuk nem is ír róluk semmit. Soha nem örül semminek, mindig csak kesereg, utálkozik, közszemlére téve negatív érzéseit, rólunk, emberekről. Persze nem kell hozzá nagy ész, hogy lássuk, így próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy ő szenved. A kérdés csupán az, hogy önmagával hadakozik, vagy vannak valós ellenségei is?
Látványosan utálkozik, hátha valaki megsajnálja. Megmentőre vár, s főként megértésre, de, hogy kiére az nem tiszta. Ha az ember megpróbál neki segíteni, vagy csak beszélgetni vele, elküldi azt a fenébe: „Jól vagyok, smiley” és már írja is a következő negatív üzenetet az emberekről…
Aki nem akarja, annak nem lehet segíteni. Mégsem teljesen világos, hogyan jut el idáig egy ember? Van családja, munkája. S persze problémái is, mint mindenki másnak is. Csakhogy ő ezt az arcunkba is tolja, segélykiáltásként. Ám mikor reagálunk rá, s segítő kezet nyújtunk, ő azt ignorálja. Valószínűleg önmagát sem bírja már elviselni. Lelke és szíve, a darabjaira van hullva, s képtelen már önmagát újra összerakni.
Érthetetlen, hogy a családja, a munkatársai, a barátai (már ha vannak) miért nem szólnak neki? Mert, és itt jön a csattanó, az ilyen látványosan utálkozó ember, egyébként naponta dolgozik sok-sok emberrel, egy gyilkos mosolyt erőltetve arcára, ami azért nem egy jó dolog. Sem neki, sem azoknak, akikkel kapcsolatba kerül. Segítségre van szüksége, csak az a baj, hogy ő ezt nem akarja tudomásul venni…
Tudom, vannak napok, amikor az embereket melegebb éghajlatra kívánjuk. De egyre több beteg lelkű emberrel lehet találkozni, s ez nagyon riasztó. Az antiszociális magatartás egy közösségi oldalon, olyan, mintha szembeúsznánk az árral. Hiszen a negatív, gyűlölködő megnyilvánulások mögött szenvedő lélek van, aki. bár tagadja, de segítségre vár.
A harag, a keserűség, az elfojtott bánat, amit kimondani nem mer az ilyen ember, de leírni a közösségi oldalra megy neki, mindenkitől eltávolítja. Ez pedig még jobban belesodorja a depresszióba, a haragba, a gyűlöletbe. Persze lehet élni a gyanúval, hogy, „amelyik kutya ugat, az nem harap”. S talán, neki ez a módszere ahhoz, hogy megtalálja lelki békéjét minden este, mielőtt nyugovóra térne.
Vannak emberek, akik keserűségüket, haragjukat tárják folyton a szemünk elé a közösségi oldalon. Ilyenkor csak arra tudunk gondolni, hogy ez azért van, mert nincsenek barátaik, akiknek elmondhatnák gondjaikat, s a „ha nem mondhatom el senkink, akkor elmondom mindenkinek” elv alapján teszik közzé gondolataikat.
Mi pedig csak annyit tehetünk, hogy igyekszünk nekik segíteni, s ha azt nem fogadják el, azt is elfogadni. Aki beleragad az utálkozásba, azzal baj van, mert valójában önmagát gyűlöli, s fontos lenne, hogy segítséget kapjon ahhoz, hogy elfojtásait megtanulja kezelni.
Ez azért is lenne szükséges, mert előbb vagy utóbb, de tényleg úgy fognak viselkedni vele az emberek, ahogyan ő beszél róluk a közösségi oldalon. S akkor már „jogosan” írhatja majd ki, hogy milyen szemetek az emberek.
Persze az eszébe sem jut, hogy tulajdonképpen pontosan ő idézte elő a helyzetet… Ez viszont baj, mert ha nem kap segítséget, akkor végül mély depresszióba fog esni, amiből senki nem fogja tudni kirángatni. Ezért sem szerencsés elfordítani a fejünket, csak hogy ne lássuk, milyen állapotban van.
Nem szabadna magára hagyni, s ha vele erről nem lehet beszélni, meg kellene keresni családtagjait, barátait. Persze, ha ő nem akarja, nem lehet rajta segíteni. Így pedig felmerül a kérdés: Mit tegyünk, hogy észrevegye a világ nem fog megváltozni, attól hogy ő gyűlölködik? Mi van, ha mindenki segítségét elutasítja? Hagyjuk, hogy fortyogjon tovább önmagában fordulva és másokra mutogatva?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: