Egy sérült lélek naplója

Anyám egy bárban dolgozott. Apám egy piti bűnöző volt. Egymásra találásuk nem volt éppen romantikus filmekbe illő. Az én megfogantatásom sem egy szerelmi mámorban úszó házaspár terve volt. Csak jöttem, mert nem vigyáztak, s ez a tény- úgy, ahogy- de összehozta őket.

Apám miután ki és bejárkált a börtönbe, nem rendelkezett biztos anyagi forrással a neveltetésemhez. Ezért anyámra hárult minden feladat, s sokszor vitt magával – dajka híján- a “rosszlányok” bárjába. Egész kicsi koromtól kezdve vigyáztak rám nők, akik értettek a férfiak testi igényeinek kielégítéséhez. De nem ismerték a szív dolgait, bár engem – ahogyan maguk közt hívtak- a “Kis Herceget” szerettek keblükön dédelgetni.

Nekik köszönhetően, gyorsan megtanultam, hogyan kell egy lányt szép szavakkal levenni a lábáról. A női nem csodálata is a bárban talált rám első ízben. Akkor még persze túl kicsi voltam, hogy a testi szerelmet is gyakorolni tudjam. De a szebbik nem iránt ott ébredtek fel bennem érzések és vágyak. Jól emlékszem, elsőként egy gyönyörű szőke angyal látványa ragadott meg. Ő különösen nagy szeretettel babusgatott, amíg anyám dolgozott. A hangja, az illata, az érintése, mind rabul ejtett, (talán azért is, mert anyám hozzá képest otromba nőszemély volt). Azóta is ő az ideálom, s mindig csak a szőkék tudják rabul ejteni a szívem. A többiek, csak alantasabb régiómat indítják be.

Apámról s a férfi nemről nincsenek jó emlékeim. Csak olykor tűnt fel a színen, s akkor is azért, hogy megrontsa lelkem anyáméval együtt. Nem akarok igazságtalan lenni, mert egyszer azért egy jó dolgot is hagyott hátra. Egyik jötte után kilenc hónappal húgom született, akit imádtunk.

10 éves voltam, mikor elvitt magával egy melójára. Szerette volna, ha nyomdokaiba lépek, de én nem akartam a sötét oldalon járni. Mikor ezt elmondtam neki, nem tetszését veréssel hozta tudomásomra. Gyorsan megtanultam, hogy a kimondott gondolataimat, pofonokkal jutalmazza.

Erőszakos természetét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy minden egyes átmulatott éjszaka után bántani akart engem vagy húgomat. Ám anyánk legtöbbször közbeavatkozott, amiért aztán ő kapott. Persze nem lehetett ott mindig, s egy éjjel ez bizony majdnem a vesztünket okozta. Apám felettébb különös állapotban jött haza, egy haverokkal átdorbézolt éjszaka…

Alkoholgőzben fürdő elméje által, szemében furcsa fény gyúlt. A húgomra támadt, akiben anyámat látta homályos tekintetével, s én igyekeztem megvédeni őt. Ezért aztán én lakoltam meg testestől-lelkestől… A férfi nemet ekkor gyűlöltem meg, mert amit velem tett, még legádázabb ellenségemnek sem kívánnám soha!

Mire anyám hazaért, engem és húgom, már elvittek a hatóság emberei. Addig sikoltoztunk ugyanis, míg végül egy szomszéd megszánt minket és kihívta őket. A gyámügynek hála, nagymamámhoz kerültem. Húgom, anyám testvéréhez, s sem vele, sem a szüleimmel nem találkoztam sok éven keresztül.

Az élet úgy hozta, hogy e nagy zűrzavar kellős közepén találtam rá második, de egyben első igazi családomra. 16 éves voltam, s nem csak, hogy szerelmes lettem, hanem bepillantást is nyerhettem arra, milyen is egy valódi család, amely jellememre jótékonyan hatott. Úgy éreztem van esély nekem is így egy jobb életre! De bármennyire is becsülni akartam ezt, a szívem és eszem még mindig a sebeimet akarta betapasztani, hogy bizonyos dolgok soha többé ne juthassanak eszembe.

Amikor a múlt árnyai kísértettek, a testemet akartam kielégíteni. Ezért a bárban tanultakat jó kislányokon próbáltam ki. Megnyerő modorom és szerencsésnek mondható külsőm, elegendő sikerhez juttatott az ellenkező nemnél. Ami jó is volt meg rossz is, életem első szerelmének megtalálásának idején. Mindent akartam egyszerre s azonnal. Szerettem a lányt, akitől családot is kaptam, de a testemnek nem tudtam parancsolni. Minden áron be kellett bizonyítanom, hogy férfi vagyok, s hódításra is alkalmas. Nem törődtem azzal, hogy kit és hogyan bántok meg ezzel, bár utána állandóan bűntudat gyötört, s legszívesebben a föld alá bújtam volna.

Annyira egyszerű volt a nők fejét elcsavarnom, hogy a siker elvette eszem. Nem számított semmi más, csak a hódítás, s a testi szerelem. Mindez persze nem lett volna gond, ha egyszer le nem bukok. Ám egy nap már szerelmem barátnőjére is szemet vetettem, ami nem maradt titok.

Bár szívem az övé volt, de testem többre vágyott. S hiába vetettem be mindent, a család és ő kiadták az utam, mehettem amerre láttam. Jó ideig nem akartam mást ezek után csak élvezeteket hajszolni. Két évig úgy éltem, hogy hetente 4-5 különböző nőt vittem ágyba. Főként azért, hogy bebizonyítsam magamnak, minden jó kislányból tudok rossz kislányt csinálni.

Megmagyarázhatatlan módon valósággal perverziómmá vált, hogy a minél jobb lelkű lányokból kihozzam a legrosszabbat. Mintha büntetni akartam volna őket, s bebizonyítani a világnak, hogy nem csak én vagyok a rossz, hanem mindenki más is az. Soha nem mentem lebujba, nem volt dolgom konzumnőkkel. De minden nőből ki tudtam hozni azt, amit akartam, mert a szívem mélyén egyiküket sem tudtam semmire sem becsülni.

Persze miután magam sem tudtam tisztelni, ez igazából nem volt meglepő. Mindegyikkel megtettem ugyanazt, amit apám tett velem, mintegy újra élve azt, de most én voltam az elkövető. Beteg lelkem tévelygéseinek akkor lett vége első ízben, mikor egy balesetben meghalt egy jó barátom. Én vezettem, én voltam a hibás, s mikor feldolgoztam a történteket, próbáltam abból tanulni. Miután meg akartam érteni, miért történtek velem bizonyos dolgok, kézenfekvő volt pszichológiát tanulni. Jó eszem volt, ösztöndíjas lettem és én ledoktoráltam. Tanítottam is, de a válaszokat nem leltem könyveimben, hogy a továbbiakban jó útra tereljenek. Szerencsére a sors az utamba sodort egy nőt, aki aztán a végzetemnek bizonyult.

Miriam lett az első, akinek elmondtam a teljes igazságot magamról. Például azt is, hogy vannak bizonyos testi késztetéseim, amelyeknek nem tudok gátat szabni. Mindent tudott rólam, mégis kellettem neki. Olyannyira, hogy végül családot is alapítottunk és született két lányunk. Évekre megnyugodtam, lányaim erőt adtak nekem. Sajnos azonban botor lelkem, egy idő után nem bírta elviselni, hogy a szerető nőből anyává vált párom. Így, újra elhatalmasodott felettem a kényszer, hogy hódítanom kell. Mindegy volt milyen áron, de meg akartam szerezni és meg is tudtam szinte bárkit, akit csak akartam.

Együtt töltött éveink alatt ezek némelyikéről tudott is Miriam, de persze nem mindenkiről. Kapcsolatunknak mégsem ez, hanem az vetett véget, hogy beleszeretett legjobb barátomba. Elhagyott, vitte a lányokat, de persze nem maradtam magamra. Volt egy tanítványom, aki alkalmasnak látszott arra, hogy Miriam helyére lépjen. Ám fél év után, mikor megmondtam neki, hogy nem akarok több gyereket, elhagyott és lelkem és testem tévelygései folytatódtak. Voltak hónapok, amikor egy héten 7 különböző nővel háltam.

Egyre rosszabbul ment minden, s én végül nem bírtam tovább. Felmásztam egy 10 emeletes ház tetejére, hogy véget vessek ennek az egésznek…

Folyt. köv. (?)