Arcát fürkészte a tükörben, s elgondolkodott. Vonásait ráncok mélyítették el, haja már régen kihullott. Izmait felváltotta a zsír, pocakot eresztett. Hol van már az a szépen kidolgozott mellkas, amit mindig úgy kidüllesztett járás közben!
Ha nem aludta ki magát, még idősebbnek tűnt. A fiatal lányok csókolómmal köszöntek neki az utcán, ami tovább csorbította férfiúi büszkeségét. Lassan meghajolt háta is a sok teher alatt. Lányai rég átlépték a felnőtté válás küszöbét, férjhez adta őket, azok pedig unokákkal ajándékozták meg.
Lélekben persze még mindig fiatal volt, s szemében is ugyanaz a láng égett. Főként, mikor egy szép fiatal nő csípő ringását figyelte éppen. Udvarolt is megszokásból, hódítási vágyból a közértben és a cukrászdában. De már tudta, sokak szemében a vén kecskével vált hasonlatossá, s ez elszomorította.
Olykor nosztalgiázott, s ezért elővette régi noteszét. A nevek láttán testek és mosolyok képei villantak fel előtte. Előfordult, hogy telefonált is néhány nőnek, s addig duruzsolt fülükbe, amíg el nem fogadták meghívását. Casanova ki is nyalta magát a nagy találkozásra, de megereszkedett testének és tar fejének látványától a nők felajánlotta neki, legyenek csak barátok.
Mindig hazakullogott végül az egyetlen nőhöz, aki még várta őt. Egy ezüsthajú asszonyhoz, aki elfogadta, hogy neki időről-időre el kell menni hódítani. Őt nem érdekelte, hogy Casanova testén és arcán az idő nyomot hagyott. Szerette őt csapodáron, fiatalon és idősen jól begyakorolt mozdulataival és szövegével együtt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: