„Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.” Charles Dickens ilyennek szerette volna látni az embereket és magát is.
Az 1812 február 7-én született író a jó és rossz alakját mindig nagyon aprólékosan mutatta be. Persze a romantika korszakában, az ellentétek így rajzolódtak ki még erősebben. Szerette volna hinni és elhitetni az emberekkel, hogy az élet igenis igazságos. A jó és a rossz is mindig elnyeri méltó jutalmát, sőt, ha a rossz megbánja vétkeit s rálép az igaz útra, jár neki is a boldogság.
Mindig megbocsátóan írt a gonosz alakokról, s egyúttal humorosan is. Nem ítélt, inkább csak bemutatta karaktereit. Az olvasóra bízta, hogy miként látja a szegény gyermek, vagy éppen Ebenezer Scrogger alakját. Mégis, sokan bírálták azért, mert túl naivnak találták, s egyenesen károsnak, hogy egy olyan álomvilágba ringatja olvasóit, amelyből sosem lehet valóság.
Hogy aztán ő tényleg úgy élt-e, mint amilyen eszméket vallott írásaiban, az már más kérdés. Azt mindesetre tudjuk, hogy apja John Dickens a Haditengerészet Tisztviselője volt, aki bár jól keresett, mégis állandóan hiteleket vett fel. Ennek meg is lett az eredménye, mert mikor Charles 12 éves lett, apja az adósok börtönébe került, s a kor szokásai szerint felesége és gyermekei is mentek vele. Kivéve Charlest, aki elszegődött egy cipőpasztagyárba dolgozni, s megtapasztalta milyen nehéz élet és munkakörülmények között vannak a szegények – ami aztán olyan mély nyomot hagyott benne, hogy később ebből merítve, s sok életrajzi elemet is beleépítve megírta a Twist Olivért.
Tizenhárom évesen már egészen másként látta a világot, mint előtte. S bár apját kiengedték, anyja nem engedte neki, hogy abbahagyja munkáját, amiért nagyon megharagudott fia rá. Egyes teóriák szerint, ezért is volt olyan képlékeny a hozzáállása a nőkhöz. Az biztos, hamar meg kellett tanulnia, senki másra nem számíthat csak magára, s bár apja aztán magániskolába küldte, ő 15 évesen már egy ügyvéd mellett dolgozott, megtanult gyorsírni, s hamarosan perekről, s politikai ügyekről kezdett írni.
18 éves korában aztán utolérte a szerelem is Maria Beadnell képében, akit el is akart venni, de a lány bankár szülei ezt nem engedték. Három évig próbálkozott, aztán egy partin vallomást tett a lánynak, ám az elutasította, s helyette hozzáment egy tehetős úriemberhez. Dickens bánatát munkába fojtotta, s miután megtanult prózában írni, 21 éves korában megjelent első novellája is. A következő évben már a Morning Chronicle-ben publikált, ahol találkozott főnöke lányával Catherine Hogarttal, akit 23 éves korában eljegyzett, majd a következő évben el is vett.
Chaterine
Ekkoriban történt, hogy rábízták egy kollégája munkáját, aki öngyilkos lett. A Pickwick Klub meghozta számára az áttörést. Megszületett hamarosan első gyermeke is, akit még 9 másik követett. Történeteit gyermekei születésének idején ontotta magából, s szorgalma hamarosan megtérült.
Egyre szélesebb körben lett népszerű. Előbb Angliában, majd Amerikában is lettek rajongói. Ez nagy részben azért volt, mert a Copperfield Dávid például folytatásban jelent meg először, s a kis füzetekben megjelent részek sokkal több ember számára váltak elérhetővé. Aztán jó érzékkel 1843 decemberre időzítette a Karácsonyi éneket, ami aztán konkrétan divatba is hozta a viktoriánus Angliában és Amerikában is a karácsonyt.
Bármilyen témához nyúlt, az olvasók szerették, ám egy idő után, elhanyagolva érzete magát házasságában. Igaz, ami igaz, feleségének 10 gyerek mellett nemigen maradt rá ideje, így mikor fiatalkori szerelme Maria megkereste, beleegyezett a találkozóban, de csalódnia kellett. A nő már nem hasonlott arra a fiatal hamvas lányra, aki egykor volt. Így Dickens vonzalma nem is éledt fel iránta.
Ellen
Helyette egy 18 éves színésznőbe – Ellen Ternanba- habarodott bele, aki az ő egyik darabjában játszott. 45 éves korában elköltözött nejétől, de elválni nem vált el feleségétől, mert egy híres író ekkor ezt nem tehette meg. Élete utolsó 13 évében felolvasó esteket tartott, s Ellennel tartott fent viszonyt. Házat vásárolt a lánynak, aki anyjával élt. Majd 1865-ben egy vonatszerencsétlenséget egyik túlélője lett a lánnyal együtt, ahol sok ember meghalt, de pár embert Dickens megmentett.
Az élet különös fricskája, hogy 5 évvel később e vonatszerencsétlenség évfordulóján halt meg. Ő volt az első író, aki a viktoriánus irodalomban egy gyermeket tett főszereplővé. S bár sosem akart ifjúsági irodalmat írni, mégis a mai napig kicsik és nagyon merülnek el élvezettel az igazságos világról szóló történeteiben. Vagyis sikerült neki az, amit egyszer írt: „Élni akarok a Múltban, a jelenben és a jövőben.”
Forrás: Claire Tomalin Charles Dickens élete
Kommentek