-Azt hittem képes leszek a gyűlölködő közeget figyelmen kívül hagyni. A rosszindulatú megjegyzéseket és bántásokat semmibe venni. Azt hittem erősebb vagyok annál, hogy hatást gyakoroljon az életemre, az álmaimra, az előrehaladásomra az, hogy hátba támadtak. Úgy képzeltem lepereg majd rólam mindez. Tévedtem.
-De mégis mit gondoltál? Hiszen pontosan tudtad, hol és kik közt vagy!
-Igen, de volt valaki, aki azt mondta, én vagyok a negatív és üldözési mániám van.
-Sok minden elmondható rólad, de az nem, hogy paranoid lennél. Csak gyorsan felismered az emberek szavai és tettei mögött rejlő szándékot és ez nem mindenkinek tetszik.
-Lehet, de tudod, sokszor kívánom, hogy ne legyen igazam, ezért esélyt adok az embereknek, a helyzeteknek, mert mindig reménykedem abban, hogy ezúttal tévedek és minden rendben lesz.
-Olyan jól működnek a megérzéseid és annyira erős a belső hangod, nem is értelek…
-Na igen, lehet. De jobb szeretnék racionális lenni és nem csupán az érzéseimre hagyatkozva meghozni döntéseket.
-Nálad sosem vált be az, ha csak az eszedre hallgattál! Ezt te is tudod, meg az is, aki ismer!
-Nem nagyon, ez való igaz, sokszor jártam azért pórul, mert a szívem helyett arra figyeltem mi lenne a logikus.
-Van, akinek az megy, de neked, nem az biztos! De mond, most mihez kezdesz?
-Elindulok azon az úton, amerre már régen kellett volna mennem. Na meg igyekszem lerázni magamról a rosszindulatú közeg hatását, amiben pácolódtam egy ideje.
-Tedd meg! Elvégre nem engedheted, hogy eltapossanak és ők győzzenek!
-Senki sem nyer vagy veszít szerintem. Az élet csak visz minket át hegyeken és völgyeken. Á, hagyjuk is ezt az egészet! Bánt ez a történet, de majd túlteszem magam rajta idővel.
-Mindenkinek rosszul esik, ha bántják, nyugodtan add ki magadból, azt, amit érzel. Van, aki tud úgy csinálni, mintha ez az álszent világ nem zavarná, de te nem vagy ilyen.
-Nem akarok hazudni magamnak és másoknak sem.
-Nem is kell. Elég, ha kiszabadulsz abból a közegből, amely már az egész életedre, az önbecslésedre is destruktívan hat!
-Tudom, csak szeretnélek megkérni, hogyha nem esik nehezedre, fogd a kezem a kiúthoz vezető úton.
-Melletted leszek, de nem vezetődként vagy követődként. Csak, mint a barátod, aki szeret téged – úgy, ahogy eddig is.
Kommentek