Hogyan lesz valakiből a borzongatás nagymestere? A gyermekkorában tapasztaltak nyomják rá bélyegét életére, vagy csak a túl élénk fantáziája érte a felelős? A pszichothrillerek atyjáról annyit biztosan lehet állítani, hogy értett ahhoz, amit csinált. Filmjei elejétől a végéig odaszegezte a nézőket székükhöz, mert folyamatosan feszültség alatt tartotta őket.
Alfred Hitchcock 1899. augusztus 13-án született Angliában.
Szülei félig angol, félig ír származásúak voltak. London hírhedt East End részén nőtt fel. Ott, ahol Hasfelmetsző Jack is elkövette rémtetteit. Talán ez hatott a kisfiúra, na meg apja különös nevelési módszere is. Ugyanis –állítólag- ha Alfred valami csínyt elkövetett, akkor apja egy üzenettel elküldte őt a rendőrségre. Ott aztán megmutatták neki a fogdákat, hogy lássa mi vár azokra, akik nem tartják be a szabályokat. Sőt, egy alkalommal tíz percre egy cellába is be lett zárva.
Az biztos, hogy annyi eredménye volt ennek, hogy Hitch egész életében rettegett a rendőröktől. Egyes életrajzírói azt állítják azért követett el rendre brutális gyilkosságokat és rémítgetéseket a filmvásznon, mert így nem lehetett felelősségre vonni. Pedig fiatal felnőttként ennek a hajlamának még nyoma sem volt. Inkább tűnt széplelkűnek, hiszen művészeti/ grafikai iskolába járt, nem mert egyetlen lányt sem megszólítani, mert annyira félénk volt.
Akárhogy is, az iskolából –kisebb kitérő után- egy filmgyár designerei közé került. A dolga az volt, hogy a némafilmekhez szépen díszített szöveges kártyákat készítsen. Végigjárta a ranglétrát, néhány év után eljutott odáig, hogy segédrendező lett. Majd megcsinálta első független filmjét a Number 13-at, amit nem sikerült befejeznie.
Azért annyit elért, hogy felfigyeltek rá, s mikor egy rendező nem tudta befejezni alkotását, neki adták a munkát. Ezek után már megkapta első rendezői felkérését is – A gyönyörök kertje című filmmel. Ekkor dolgozott először Alma Reville-lel, akit megszólítani se mert. Mégis őt kérte meg aztán, hogy dolgozzon vele.
A hölgy beleegyezett, s bár Hitchcock nem volt éppen tapasztalt udvarló, hozzá is ment feleségül. Nemsokára megszületett egyetlen gyermekük, Patricia. Állítólag a rendező ezután már nem is tartott igényt Alma házastársi feladataira. Inkább munka- és élettárs volt neki, aki elnézte azt is, hogy férje rendszeresen beleszeret minden filmjének női főszereplőjébe.
Mellette volt akkor is, mikor a borzongatás nagymestere megcsinálta az első hangosfilmet Angliában. Így aztán a rendező azon kevesek egyike lett, aki sikeresen tudott átnyergelni az audiovizuális művészetre. Ráadásul úgy, hogy nagyon sok képi trükköt is alkalmazott, amit a némafilmekből tanult. Ezért is tudott olyan nagy hatást elérni műveivel.
Felesége, lánya, veje és unokái társaságában
Tehetségére felfigyeltek Hollywoodban is, s ő átköltözött családjával Amerikába. Mindjárt első tengerentúli művével A Manderley-ház asszonyával megnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. A világháború után nem mentek jól filmjei, túlságosan maga alá rántotta a sok szörnyűség. Aztán felemelkedett újra, s elkezdte gyártani a jéghideg, szőke szépségek szerepeltetésével készült thrillerit.
A rossz nyelvek szerint néhány filmszínésznővel kikezdett, de azok szívét sosem nyerte meg, így inkább megölette őket a filmvásznon. Egyedül Grace Kelly-vel tudott összebarátkozni. Azért, mert a nő pontos határokat húzott kettejük kapcsolatában.
Mások azonban nem voltak ilyen szerencsések. A Madarak hősnőjét, Tippi Hedrent úgy sokkolta egy időre le, hogy valódi madarakat eresztett rá a forgatáson. Később a nő azt állította zaklatta is őt a rendező… A Psychóban Janet Leigh ijedtsége is valódi volt a zuhany alatt. Ugyanis Hitchcock addig sokkolta, ócsárolta – állítólag- a színésznőt, amíg az azt az arckifejezést nem produkálta, amit ő filmvászonra akart vinni.
Így aztán nem csoda, hogy módszereivel valóban feszültséget tudott generálni a mozi nézőkben is. A Madarak – dacára az azóta eltelt 60 évnek- még most is megállja a helyét. A szokatlanul sok, 370 féle hanghatással, zenei aláfestés nélkül is olyan borzongatást tudott előidézni, amire azóta talán csak M. Night Shayamalan (A falu, a Jelek, a Sebezhetetlen című filmek rendezője) volt képes, aki egyébként óriási Hitchcock rajongó.
A neves rendező élete végén már tévésorozatot is csinált. De mikor neje beteg lett, ő is abbahagyta a munkát. Maga is szívritmus zavarokkal küzdött. Már beteg volt, mikor életművéért díjat kapott. Még éppen megérte, hogy II. Erzsébet királynő lovaggá üsse. Aztán elhunyt 1980. április 29-én.
Kommentek