“Nem akarok valakinek az életében lábjegyzet lenni.” – mondta egyszer. Ez sikerült neki, mert bár a 20. század egyik legnagyobb írójának harmadik felesége volt, ennél sokkal többet ért el. Na persze ezért el kellett válnia. De cseppet sem bánta. Hiszen karrierje és az azzal járó küldetéstudat sokkal erősebb volt benne, mint a családi fészek megteremtésének vágya.
A világ egyik első női haditudósítója, Martha Gellhorn 1908. november 8-án született, Missouriban, Amerikában. Egyedi látásmóddal, a háborúkról személyes hangot megütve írt, ami akkoriban páratlan volt. Iskolát is alapítottak technikájára. Aki ismeri munkáit, az ugyanúgy feldühödik, mint ahogyan ő tette, ha „csak” mint Hemingway egyik feleségeként emlékeznek meg róla.
Édesapja német-zsidó származású nőgyógyász volt, édesanyja szüfrazsett. Nyolc éves korában szüleivel támogatta a Demokratikus Pártot. Martha és egy másik kislány még fotóra is került, ahol ők reprezentálták a jövő választóit. Ez az emlék, s a harc, amit szülei vívtak az egyenlőségért, egy életre meghatározta saját törekvéseit is.
Mire elvégezte a középiskolát, már biztos volt benne, hogy újságíró akar lenni. Egy ideig a New Republic újságnál dolgozott, majd átkerült a United Presshez, ahonnan Párizsba küldték külföldi tudósítónak. A lapnál akkor ért véget a munkája, mikor cikket írt egy kollégája szexuális zaklatásáról. Ezután utazgatni kezdett Európában, találkozott a filozófus Bertrand de Jouvenellel, akihez feleségül ment, miközben a Vogue írói gárdájába is bekerült.
Ekkor már kezdett felbolydulni a világ. Lehetett érezni, hogy a háború előbb-vagy utóbb kitör. Bertranddal pacifista mozgalomba állt, miközben egy könyvet is írt erről, What Mad Pursuit címmel. Ez a könyv Eleanor Roosevelt kezébe is került, s hamarosan meghívta magához Marthát. Barátságuk elmélyült, s Franklinnel együtt beköltöztette a lányt a Fehér Házba, hogy segítsen nekik tudósítani és a Nagy Gazdasági Válság idejéről. (Munkájából született meg The trouble I’ve seen című könyve. Amely a világban zajló katasztrofális helyzetről szólt.)
Aztán a munkájának vége szakadt, mikor kiderült számára, hogy a Rooseveltek által is támogatott szervezet, nem segíti igazán a szegény réteget. Társaival bedobta a szervezet egyik irodájának ablakait és őt elküldték. Sokáig nem szomorkodott, családjával ugyanis meghívták Key Westbe. Ott találkozott Hemingwayjel, akivel nemsokára a Spanyol Polgárháborúban találta magát.
A barátságból aztán szerelem lett, ami azért is volt kínos, mert a nagy író házas ember volt. A viszony úgy tűnt rövid életű lesz, mert Barcelona után Martha munkája miatt Németországba ment, s tudósított Hitler szándékairól. Ott volt Hong Kongban, a Müncheni Megállapodásnál és a második világháború kitörésénél. Aztán újra Hemingway karjában landolt, aki elvált és elvette őt, de Martha sokszor nem volt otthon, hiszen járta a világot haditudósítóként.
Ez egy idő után zavarni kezdte Ernestet, s mikor a Collier’s Weekly című laptól is megkeresték, hogy tudósítson a Normandiai Partraszállásról, elvállalta. Ezzel keresztbe húzta Martha számításait, aki szintén a lapnál dolgozott. Gellhornt nem küldték el, de ő ápolónőnek majd szanitécnek öltözve mégis felszökött egy katonákat szállító hajóra. így megírta ő is tudósítását a napról, de csak a 16. oldalon közölték, ellenben Hemingway főcímlapos 5 oldalas cikkével.
Hemingwayjel és néhány katonával
A nyilvánvaló ellene irányuló támadás után kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva, elváltak. Martha a második világháború végén egy fiatal katonával vigasztalódott, majd egy amerikai üzletemberrel, Laurence Rockefellerrel. 1950-ben aztán újra férjhez ment, ezúttal feletteséhez, a Time Magazine című lap főszerkesztőjéhez. Örökbefogadott egy olasz árva kisfiút, akit sokszor hagyott testvérénél, vagy más családoknál, amíg dolgozott.
Haditudósítói munkája ugyanis mindennél fontosabb volt számára. Így írt a Vietnámi háborúról, az Arab-izraeli konfliktusról, az „Igaz ügy” hadműveletről és élete végén a Balkáni háborúról. Ez utóbbit már nem igazán akarta elvállalni, hiszen már elmúlt nyolcvan éves. Aztán már erővel sem bírta, rákos lett, megvakult, s végül 89 évesen úgy döntött bevesz egy cián tablettát, hogy ne kelljen tovább szenvednie és másoknak se legyen terhére.
Kommentek