“Csak eszednek és lelkednek olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert az nem vész el és nem hagy el soha.”
Egy falusi jegyző és egy parasztlány törvénytelen gyermekeként született. Apja magához vette, s felnevelte. Oktatást is kapott, bár igazából csak számolni, írni és olvasni tanították meg. Túl sok minden érdekelte, a feljegyzések szerint rendre belekapott újabb és újabb ismeretek elsajátításába, de egyik tanulmányát sem fejezte be.
Ennek ellenére a polihisztorként ismert alkotó, autodidaktaként kiképezte magát mindabból, amire éppen figyelme irányult. Így lett író, szobrász, festő, fizikus, építész, tudós és a reneszánsz ember „őstípusa”. Ráadásul ő volt az első tudós, akit az is érdekelt, miért pont kék az ég.
Leonardo da Vinci 1452. április 15-én született Olaszországban.
Gyermekkoráról alig tudunk valamit. Annyi bizonyos 16 éves korában a családjával átköltözött Firenzébe, s ott tanítványa lett egy neves festőnek. A keze alatt dolgozott sokáig, ám egy nap a mestert lekörözte tanítványa. Olyannyira, hogy Vasari szerint az oktató le is tette az ecsetet a tanonc tehetségét látván.
„Szánalmas az a tanítvány, aki nem múlja felül mesterét.”
Akárhogy is az biztos, hogy Leonardo sokszínű tehetségére hamar felkapta mindenki a fejét. A milánói herceg az udvarába is hívta, s ő ott rendezvényszervezőként, udvari festőként, szobrászként tevékenykedett. Leonardo új zeneszerszámokat talált fel, közben az Aarne folyó szabályozásán is dolgozott, szavalt, s hadi fegyvereket is feltalált. Igencsak sajnálhatta a herceg mikor elhagyta az udvart akkor is, ha szodómiával vádolták meg az ifjú zsenit, mert saját neméhez vonzódott.
„Ahol több az érzés, több a szenvedés is.”
A század végén már Az utolsó vacsorán dolgozott, amiről alig maradt fent dokumentum. Annyi bizonyos, hogy a mester az alakokat az utca embereiről mintázta meg. E mellett a katonai és műszaki tudományokat sem hanyagolta el. Foglalkozott a repüléssel, megalkotta az első siklórepülőt, s a ma ismert helikopter elődjét.
„Ki keveset gondolkodik, sokat téved.”
Ő volt az egyik első, aki embert is boncolt, így jutott el az anatómiáig. Aztán útnak indult, megjárta Mantovát, Firenzét, Velencét, majd újra mérnöknek állt, s rá két évre megkapta élete legnagyobb megbízását. Egy csatáról kellett festenie a tanácsterem egyik felére, míg a másik felére Michelangelo festett. Ekkor készítette a Mona Lisát is. A rejtélyes mosolyon két évig dolgozott. Nevet azonban nem adott festményének, akkoriban az nem volt divat.
Élete utolsó éveiben, Milánóba majd Rómába vándorolt. Megint meghívták egy udvarhoz, s ő ott is maradt hátralevő napjaira. Ekkoriban festette meg egy tanítványa az egyetlen arcképet, ami fennmaradt a polihisztorról. A képről egy sas orrú, idős és végtelenül bölcs férfi tekint ránk, aki legalább 90 évesnek tűnik, pedig 67 évesen távozott az élők sorából. S aki egyszer azt írta: „Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár.”
Kommentek