Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Vajon igaz az, hogy azok, akiket szeretünk, haláluk után sem hagynak minket magunkra? Hogy ők lesznek az elsők, akik segítségünkre sietnek a bajban? J. K. Rowling írta ezt, s most a felvetése igaznak tűnik. Mert egy elhunyt szerettem járkál a szívemben napok óta és előhúz lelkem mélyéről elfeledett emlékeket… Nehezen is találom a szavakat, s… Tovább »

– Mintha lebegő hegyek tornyosulnának az égbolt peremén, vagy egy láthatatlan kéz habbá verte volna fel a levegőt. – gondolta Gréta, ahogy az ablakot kinyitotta.  Aztán az asztalhoz sétált, s összeszedte a két napja behozott cirmos rózsáinak lehullott szirmait. Reggelizés közben már azt latolgatta, hogy tesz egy sétát a kertben, megnézi, hogy vannak virágai, na… Tovább »

Hét éves korom környékén kezdtem el rap zenét hallgatni. Akkor lettem angol tagozatos, s a kiejtést, illetve a hallás utáni értést nagyon jól lehetett vele gyakorolni. Arra is ráéreztem hamar, hogy a srácok (Public Enemy, N. W.A. ) olyan dolgokról beszélnek, amelyek fontosak. Lázadtak a társadalmi igazságtalanságok ellen, s igyekeztek eljuttatni hangjukat azokhoz, akik nem… Tovább »

A testemmel mindig hadilábon álltam. Főleg 9 éves koromtól kezdve, mikor nádszál kislányból, koraérett, molett kiskamasszá váltam. A molettség megmaradt egészen érettségiig. Akkor aztán a sok stressz és egy betegség hatására egy évre lefogytam, majd megint visszahíztam. A húszas éveim derekáig, molett maradtam. „Csúnya, kövér, buta vagy.” Ezekkel a jelzőkkel illettek gyermekkoromban. Sokan bántottak külsőmért,… Tovább »

Ragaszkodsz olyanhoz, akinek –látszólag- semmit nem jelentesz? Gondolkodtál már rajta, miért nem bírod elengedni azt az illúziót, hogy csak azért, mert szeretsz valakit, az sem lehet közömbös irántad? Az ego csapdája ez? A szeretethiányé? A birtoklási vágyé? Vagy csak arról van szó, hogy nem tudod elengedni azon keveseknek kezét, akik úgy szerettek és értettek, amilyen… Tovább »

Nem akart ismerni igazán, csak én őt. Nem érdekelte a múltam, így csak nekem volt fogalmam az övéről. Alig tudott valamit rólam, ezért volt minden olyan misztikus körülöttünk. Bár én próbáltam hidat építeni hozzá, de nem lépett rá, mert nem akart megszeretni engem. Sosem értette, hogy miért küzdök a mondatokkal és miért fáj, hogy nem… Tovább »

Arról álmodtam, hogy egy útkereszteződésnél találkoztunk. Mosolyogva lépdeltél határozottan felém, de mikor mellém értél egy sötét felhő eltakarta a szemed. Egymás felé nyúltunk, meg akartam fogni a kezed, de te csak egy pillanatra álltál meg, majd távolodni kezdtél. Aztán visszafordultunk. – Majd legközelebb. – mondtuk egyszerre és te a ködbe vesztél. Ébredésem óta tisztán látlak… Tovább »

Az emberek nem mindig teszik azt, amit szeretnél. Van úgy, hogy az élet elveszi tőled azt, akit szíved szerint sohasem eresztenél. Mindennek és mindenkinek lejár az ideje egyszer. Szeress, de viszonzásért sose könyörögj, esdekelj! A lelked csak az előtt tudja kitárni kapuját, amire készen állsz. Ehhez pedig fontos, hogy őszinte legyél önmagaddal, felelősséget vállalj tetteidért,… Tovább »

Állíthatnám, hogy a négy legfontosabb elv tükrében éltem mindig. Hogy a szeretet, az őszinteség, az igazság és a tisztelet tükrében alakítottam emberi kapcsolataim. Nem így volt, mert olykor eltévesztettem az irányt. Felelőtlen gyermek voltam még- ennyi a mentségem – aki kereste önmagát. Nem tudtam feltétel nélkül szeretni, így rettenetesen szenvedtem, ha érzéseim nem találtak viszonzásra…. Tovább »

Ismered azt a kínzó érzést, mikor hirtelen rád tör az aggodalom valakiért, akit szeretsz? Akár olyanért is, akinek már nem vagy az életében állandó szereplő, mégis valahogyan összeköttetésben maradtál vele, s ezért megérzed, amikor történik valami rossz az életében. Ilyenkor majd szétszakítja lelked a kétségbeesés, annyira félted őt, de nem tudod, nyúlj-e a telefon után,… Tovább »

Nevetsz mindenen sokat és hangosan, pedig magányos vagy. Nagyon. Egész nap aludnál, mert mély szomorúságtól gyötrődsz nappal. Keveset beszélsz, de mikor mégis megered a nyelved, gyorsan jönnek ajkadra szavak. Titkot őrzöl, amely belülről feszít, de nem akarod elárulni magad. A legfontosabb érzelmeid és gondolataid kimondatlanul maradnak, így kevesen értenek meg igazán. Persze van, mikor csak… Tovább »

-Azt hittem képes leszek a gyűlölködő közeget figyelmen kívül hagyni. A rosszindulatú megjegyzéseket és bántásokat semmibe venni. Azt hittem erősebb vagyok annál, hogy hatást gyakoroljon az életemre, az álmaimra, az előrehaladásomra az, hogy hátba támadtak. Úgy képzeltem lepereg majd rólam mindez. Tévedtem. -De mégis mit gondoltál? Hiszen pontosan tudtad, hol és kik közt vagy! -Igen,… Tovább »

Az utóbbi időben úgy tűnik önző és énközpontú társadalmat építettünk fel. Csak magunkkal vagyunk elfoglalva, miközben kívülről várjuk szerethetőségünk, szépségünk, értékességünk felismerését. Paradox állapot ez, hiszen bár el vagyunk foglalva magunkkal, mégsem fordítunk teljes figyelmet arra, amit szeretnénk. Mindig csak külső elvárásokra cselekszünk, pedig van pár dolog, amit meg kellene tennünk, azért, hogy jobban érezzük… Tovább »

Mi lett volna, ha történetünk nem siklik félre? Csak két azonos lélek, kapcsolódik csendben. Engedjük kibontakozni egymást, s megosztjuk gondolataink érzéseink. Hallgatás helyett, figyeljük a másik szív rezdüléseit. Mi lett volna, ha egy ölelésben olvadunk össze, mikor az ég ránk szakad? Nem ítélkezünk, s mondjuk azt, amit – szerintünk- a másik hallani akar. Megmutatjuk, milyen… Tovább »

18 évesen találkoztak, s lelkük egyből összekapcsolódott. Arcuk rövid idő alatt egymás tükörképévé vált, jelezve a kívülállóknak, hogy összetartoznak. Első találkozásuktól kezdve érezték: nekik ez volt megírva sorsuk könyvében. Így természetes volt számukra, hogy kéz a kézben járják végig a felnőtté válás útját, majd egybekelnek és gyermekeket nemzenek. Közelükben mindenki egy kicsit vidámabbá vált, hiszen… Tovább »