Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Cirmos rózsa

– Mintha lebegő hegyek tornyosulnának az égbolt peremén, vagy egy láthatatlan kéz habbá verte volna fel a levegőt. – gondolta Gréta, ahogy az ablakot kinyitotta.  Aztán az asztalhoz sétált, s összeszedte a két napja behozott cirmos rózsáinak lehullott szirmait. Reggelizés közben már azt latolgatta, hogy tesz egy sétát a kertben, megnézi, hogy vannak virágai, na… Tovább »

Egy kapcsolat utolsó felvonása

Huncut fény csillant meg szemében. Hátrasimította haját, belekortyolt az italába, hogy ezzel is időt nyerjen és kitalálja, mit adjon elő. -Ma este a haverokkal meccset nézünk. – mondta, miközben félmosoly húzódott meg szája szegletében. -Menj csak. Én meg a lányokkal kimozdulok kicsit, úgyis régen csináltunk már ilyet. –válaszoltam. Mindketten tudtuk, hogy hazudik, de már túl… Tovább »

Akivel az élet elbánt

-Szar az élet gyerekek. – mondta Bözsike néni. Aztán várakozóan az unokájára és annak párjára nézett. Nem válaszoltak, így folytatta: -Sosem felejtem el, az ágy alá kellett bújnom, mikor ránk törték a katonák az ajtót. Nem volt mit ennünk, csont és bőr voltam. A húgom nem is bírta ki a nélkülözést… A gyerekek ismerték a… Tovább »

Majdnem szerelem

-Gyere velem! -Hova? -Majd megtudod. Gyere már, ne kéresd magad! -Legalább mond meg, mire készüljek! A közelbe megyünk, esetleg egy erdőben akarsz sétálni vagy készítsek elő bőröndöt? -Ó az isten áldjon meg! Nem kell semmit magaddal hozni, jó vagy így, ahogy vagy. Gyere! A lány megfogta a férfi kezét és már húzta maga után. Ha… Tovább »

Idegenek az éjszakában

Minden bevezetés nélkül egy férfi állt meg előtte. -Szabad egy táncra? – kérdezte és nyújtotta a kezét, hogy belékapaszkodva felálljon. A nő nézte, de nem értette mit akar. -Hiszen nem is szól zene. – szólt végül. – Mégis mire táncoljunk? A kiskocsma tele volt asztalokkal, alig akadt hely. Még vendég se volt sok pedig már… Tovább »

Egy éjszaka Párizsban

Hajnalban repültem Párizsba. Munka miatt mentem. Semmi kedvem nem volt a szerelem városában lenni. Nem tudtam franciául, csak angolul, s ez, abban a városban nem elég. Így nyűgösen szálltam le a gépről, s mindjárt a szállásomra mentem. Szobám egyik ablaka a Szajnára nézett, míg a fürdőszobám más házak tűzlépcsőire. Lefürödtem majd éhes lettem, így elindultam… Tovább »

Egy séta emléke

A nyomodban járok. Érzem illatod. Tested körvonala még homályosan látszik, szinte magam előtt látom, ahogyan lehajtott fejjel haladsz az úton. Az érzékeim magukkal ragadnak, kilépem az idő forgásából. Már csak ösztönösen haladok előre, de lelkem a múltban kóvályog. Az első találkozásunk jut eszembe. A pillanat, mikor oldalra tekintettél a kis útra, ahonnan én indultam. Összenéztünk,… Tovább »

Egy sérült lélek naplója

Anyám egy bárban dolgozott. Apám egy piti bűnöző volt. Egymásra találásuk nem volt éppen romantikus filmekbe illő. Az én megfogantatásom sem egy szerelmi mámorban úszó házaspár terve volt. Csak jöttem, mert nem vigyáztak, s ez a tény- úgy, ahogy- de összehozta őket. Apám miután ki és bejárkált a börtönbe, nem rendelkezett biztos anyagi forrással a neveltetésemhez. Ezért… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!