Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Álmaink megérnek néhány pofont

Azt hiszem, sokan gondoljuk úgy, hogy az élet adta pofonok, az idő múlásával majd kevésbé esnek rosszul. Azt képzeljük, a rutin miatt majd könnyebben térünk ki előlük, vagy legalábbis megtanuljuk a helyén kezelni őket, és ha szükségét érezzük, vissza is tudjuk küldeni azokat a feladónak. Ehhez képest az élet nem ezt a tapasztalatot hozza magával,… Tovább »

Lelki dolgok: A bizalom kérdése

Bízni annyit jelent, hogy gondolataimat, érzéseimet egy másik ember előtt őszintén feltárom. Hogy szeretem és tisztelem magam és a másik embert, ezért nem manipulálom, és nem hazudok neki. Bízni azt jelenti, hogy megoszthatom legféltettebb titkom is a másikkal, hiszen az szívébe zárulna, és onnan sosem szabadulna ki. Mert olyan erős bizalmi kötelék szövődött köztünk, hogy… Tovább »

“Őszintén megmondom másba is szerelmes vagyok.” – Amikor a szerelemben nincsenek korlátok

– Van valaki más is rajtad kívül. Valaki, akit szívembe engedtem. Nem volt szándékos, nem tártam ki az ajtót előtte, egyszerűen csak jött, s elfoglalta a szívem. Benne maradtál te is. Megfértek egymás mellett. Tudom, neked is vannak mások is az életedbe, éppen ezért ezt is túléljük. Ez is közelebb hoz minket. Ilyen és ehhez… Tovább »

Leckék az emberi kapcsolatok hálójában

Egyes emberek okkal jönnek az életünkbe. Másokat egy-egy évszak sodorja utunkba, s vannak olyanok is, akik életre szóló leckéket tanítanak meg. Az emberi kapcsolatok végtelen hálójában, mindenkinek van értéke, s van valamije, amit meg tud tanítani a másiknak. A kérdés csupán annyi, hogy képesek vagyunk-e meglátni egy-egy helyzetben az okot, amiért pont arra az illetőre… Tovább »

A nő, aki sasnak képzeli magát- avagy amikor a nő magának is hazudik

  Szeretek egyedül lenni. Jól érzem magam így. Minden kiszámíthatóan pereg előre, nem kell bonyodalmakkal foglalkozni. Az érzelmi hullámvasútra sem ülök fel – nem akarok szárnyalni, ha aztán zuhanni is kell. Az én világom ne forgassa úgy fel senki, hogy aztán ne tudjak észérvekre támaszkodva döntéseket hozni és magamra eléggé figyelni. A családom elég szeretetforráshoz… Tovább »

A lélek sötét órája

Mindenkit meghallgatsz. Figyelsz. Szívesen segítesz. Nem esik nehezedre mások lelkét megérteni. Örülsz, ha sikerül elérni, hogy a szívek ráleljenek ösvényükre. Csak olykor felmerül benned, hogy majd mikor neked kell támasz, lesz-e valaki, aki meghallgat téged? Aztán eljön a pont, mikor összeomlasz és a kérdésedre válasz érkezik. Magadra maradsz, mert mindenki, aki ismer, azt gondolja- te erős vagy-… Tovább »

Ami fontos számodra, ahhoz mindig utat találsz

Az utóbbi időben sok rossz dolog történt velem. Olyan csúnyán sikerült edzés közben elesni, hogy megrepedt az állkapcsom, 5 öltéssel varrták össze az állam. Autóbalesetem is volt, a munkámat nem fizették ki a munkáltatóim, sőt nem is értékelték sokra. Egyre mélyebbre süllyedtem, ami fizikailag, s lelkileg megviselt, mert hiába hajtottam túl magam azért, amiben hittem,… Tovább »

Mindennek van határa

Mindennek van határa. Komolyan. Van egy pont, amikor nincs más választásunk csak az, hogy erősek legyünk. Annyira erősek, hogy azt mondjuk elég volt a mások általi lenézésből, leértékelésből, tiszteletlenségből. Olykor ki kell állnunk magunkért, s meg kell erősíteni szívünket az igazságtalanságokkal szemben, amik érnek minket. Muszáj megmutatni az embereknek, hogy nem tűrjük el, hogy átnézzenek… Tovább »

Változtasd a negatív érzéseidet ösztökélő erővé terveid megvalósításához!

Mindannyiunk életében előfordulnak olyan történések, amelyek végtelen szomorúsággal és féktelen haraggal borítják el szívünk és lelkünk. Amikor nem látunk a fájdalomtól és a dühtől, s azt sem tudjuk, hogyan folytassuk az életünket tovább, sírunk, jajgatunk, ordibálunk, csapkodunk, veszekszünk. Ilyenkor egészen meggondolatlanul szabadulnak el érzéseink és indulataink azért, hogy megszabaduljunk lelkünk terhétől. A gond csak az,… Tovább »

Csak barátság- amikor a szerelem szeretetté változik

Egész életemben többségében ellenkező nemű barátaim voltak és vannak. Sőt, első szerelmem például, akivel hét évig együtt voltunk, a mai napig a legjobb barátom (pedig eltelt 12 év azóta). Tulajdonképpen szinte minden volt kedvesemmel jó kapcsolatom van. Persze a legtöbbjükkel nem járunk össze, de ha találkozunk, beszélünk, s vannak közöttük olyanok, akik időről-időre megkeresnek, hogy… Tovább »

A valódi szépség a lélekből táplálkozik

Tudod kik a legszebbek? Nem azok, akik már-már a tökéletességet súrolják. Nem a szép arcú, makulátlan bőrű, kisportolt testű emberek azok. Sokkal inkább az olyanok, akiket az élet igen komoly próbák elé állította, mégis tudtak azokból erőt gyűjteni és fejlődni. Erre pedig nem olyan sokan képesek, mert a sorozatos kudarc és próbatétel bizony sokakat megtör… Tovább »

Döntsd el mit akarsz és lépj a tettek mezejére!

Cselekedeteink meghatározzák, kik vagyunk. Az, hogy mit mondunk, nem sokat jelent, ha csak az elméleti síkig jutunk. Ha egy gondolat a tettek mezejére jut, az már valami! Ellenben ha csak tervezgetünk, de nem lépünk, a tényleges élet mellettünk elsiklik. Ha nem változtatunk soha, nem fejlődünk. Igaz, akkor sem toporgunk egy helyben, mert a nem cselekvés… Tovább »

A tettek többet mondanak minden szónál

A szeretetet nem a szavak, hanem a cselekedetek tolmácsolják a legszebben. Mondani bármit lehet, tenni viszont csak azt tesszük meg, amit igazán akarunk. A szavak üresen konganak, ha nincs mögötte valódi szándék. Éppen ezért, ha kíváncsiak vagyunk egy ember érzelmeire irántunk, elég, ha csak arra figyelünk, hogyan bánik velünk. Elmond az mindent arról, amire a… Tovább »

Őszi (n)agytakarítás, hogy könnyebb legyen az életed

Nem minden könny keserű, mikor búcsút veszünk valamitől vagy valakitől. Hiszen vannak olyan dolgok, kapcsolatok, emberek, szokások, amelyektől felszabadító érzés elköszönni. Már csak azért is, mert úgy zárunk be egy (vagy több) ajtót, hogy tudjuk, már nem adnak nekünk örömet amik, és akik az ajtók mögött vannak. Az alábbiakban 10 olyan élethelyzet van felsorolva, amelyek… Tovább »

Akik az emlékezés zsákutcájában ragadnak

Aki emlékei közt él, az nem képes a jelenben lenni. Az emlékezés fájdalmával és örömével táplálja lelkét. Azért, mert azt hiszi, nincs számára jövő, s ezért elveszi magától a jelent is. Pedig fogva tartani a múltat nem lehet, de ő mégis ezzel próbálkozik. Sokan élünk az emlékeinkbe temetkezve. Azért, mert már nincs merszünk, vagy nem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!