Kihunyt a fény. A szívemben és a lelkemben. Könnyek szántották arcom, de a szomorúság nem enyhült bennem. Magam előtt láttam szemét és abban az élet tüzét. Olyan valóságosnak tűnt alakja, hogy szerettem volna megérinteni és átölelni, aztán rájöttem: amibe kapaszkodnék csak egy emlékkép. A nappalok és az éjszakák egybefolytak. Róla szóltak álmaim, pedig igyekeztem beletemetni… Tovább »
Így fogadtam el szerettem távozását
Kihunyt a fény. A szívemben és a lelkemben. Könnyek szántották arcom, de a szomorúság nem enyhült bennem. Magam előtt láttam szemét és abban az élet tüzét. Olyan valóságosnak tűnt alakja, hogy szerettem volna megérinteni és átölelni, aztán rájöttem: amibe kapaszkodnék csak egy emlékkép. A nappalok és az éjszakák egybefolytak. Róla szóltak álmaim, pedig igyekeztem beletemetni… Tovább »
A testem fáradt vagy a lelkem? Nem tudom eldönteni. Csak annyit érzek, hogy elemi erővel tört rám a sírás, mikor a semmiből elhunyt szerettem képe jelent meg előttem. Azóta olyan kimerülten kóválygok, mintha több napja nem aludtam volna. Hát ilyen az, mikor a test reagál a lélek fájdalmára? Elhunyt szerettemre gondolok most, mikor végre kinyílik… 
Vajon igaz az, hogy azok, akiket szeretünk, haláluk után sem hagynak minket magunkra? Hogy ők lesznek az elsők, akik segítségünkre sietnek a bajban? J. K. Rowling írta ezt, s most a felvetése igaznak tűnik. Mert egy elhunyt szerettem járkál a szívemben napok óta és előhúz lelkem mélyéről elfeledett emlékeket… Nehezen is találom a szavakat, s… 
Melletted igazi önmagam lehettem. Kinyíltam és nem féltem, hogy mit gondolsz majd, ha érzéseimet kontrollálatlanul feltárom neked. Nem is tudod, milyen felüdülés volt, hogy nem kellett erősnek mutatkoznom, amikor darabjaira hullott szét világom. Melletted az lehettem, akinek születtem, mert azzal, hogy elfogadtál, feloldottál bennem minden ellenállást az élettel szemben. Bármit elmondhattam, ami a szívemet nyomta…. 
Egy folyó sodrását figyelem, de gondolatban egy tenger medrében állok. A múltat újraírnám, ha tudnám, hogyha azzal visszatalálhatnék önmagam középpontjába. Lelkem egy tükörszobában jár, ezernyi szilánkba tört énem köszön vissza a falakról. Szeretném azt hinni, egy napon képes leszek még a szürke ég felett meglátni a Napot. Fekete-fehérben álmodom, miközben szépiában látom a világot. Otthonom… 
Te vagy az egyetlen, aki amennyire képes nyugalmat oltani szívembe, éppen annyira fel is korbácsolja érzékeim. Általad tudom, milyen az, ha egy férfi igazán szeret, de ennek ellenére el is tud engedni. Akitől egy életen át tanulhatok, ami miatt mindig hálás leszek neked. Éppen ezért azt is tudom, életem végéig szeretni foglak, akkor is,… 
Kéz a kézben, csak te és én. Így indultunk utunkra. A szemembe néztél, azt mondtad minden rendben lesz és én elhittem. Egyet előre léptem, te egyet hátra, próbáltuk tartani az ütemet, de a szívünk túl gyorsan kalimpált. Zúgott a fejem, rajtad kívül nem létezett semmi és senki, csak rád figyeltem akkor már. Az óramutató is… 
Gyere a fényre, táncolj velem! Hagyd, hogy a Nap sugarai beragyogják lelked. Érezd arcodon a szellő simogatását. Nevess, énekelj, élj szívből! Gyere, játszunk egy kicsit. Tegyünk úgy, mintha nem számítana semmi! Tekints ártatlan gyermeki szemmel a világra! Szeretném, ha észrevennéd a pillangók táncát, a madarak trillázását és a nyiladozó virágokat. Állj meg egy kicsit, ne… 
Nagyobbat dobban éjjel a szív, mert az égbolt ragyogó csillagokkal kápráztatja el ösztöneink. A lélek kapuja könnyebben nyílik szétszórni érzéseket és vallomásokat afelé, akinek arcát megvilágítja a Hold egy pillanatra előttünk. Az éjszaka csendjében hamarabb suttogjuk el titkaink és mondjuk ki azt, amit máskor rejtegetünk. Sötétben könnyebben nyitjuk ki szívünk. Könnyeink is akadály nélkül csorognak… 
Egy másik életben két karodba zársz majd. A csillagok közé repítesz szerelmes szavaiddal. Egy másik életben megfogod kezem és többé el sem ereszted. Kapcsolatunk alapköveit együtt rakjuk le. Éjszakákon át beszélgetünk arról, miként képzeljük el a jövőt és mi az, amiben javulnunk kell. Nevetünk, sírunk és szenvedélyesen ölelkezünk. Egy másik életben nem hagylak el, igaz,… 
Az emberek nem mindig teszik azt, amit szeretnél. Van úgy, hogy az élet elveszi tőled azt, akit szíved szerint sohasem eresztenél. Mindennek és mindenkinek lejár az ideje egyszer. Szeress, de viszonzásért sose könyörögj, esdekelj! A lelked csak az előtt tudja kitárni kapuját, amire készen állsz. Ehhez pedig fontos, hogy őszinte legyél önmagaddal, felelősséget vállalj tetteidért,… 
Állíthatnám, hogy a négy legfontosabb elv tükrében éltem mindig. Hogy a szeretet, az őszinteség, az igazság és a tisztelet tükrében alakítottam emberi kapcsolataim. Nem így volt, mert olykor eltévesztettem az irányt. Felelőtlen gyermek voltam még- ennyi a mentségem – aki kereste önmagát. Nem tudtam feltétel nélkül szeretni, így rettenetesen szenvedtem, ha érzéseim nem találtak viszonzásra…. 
Nevetsz mindenen sokat és hangosan, pedig magányos vagy. Nagyon. Egész nap aludnál, mert mély szomorúságtól gyötrődsz nappal. Keveset beszélsz, de mikor mégis megered a nyelved, gyorsan jönnek ajkadra szavak. Titkot őrzöl, amely belülről feszít, de nem akarod elárulni magad. A legfontosabb érzelmeid és gondolataid kimondatlanul maradnak, így kevesen értenek meg igazán. Persze van, mikor csak… 
– Elmész? – El. – De hová? -Nem tudom. Csak azt, hogy itt nincs tovább maradásom. -Minden koncepció nélkül, csak úgy elindulsz a vakvilágba? -Ne aggódj! Rossz pénz nem vész el, csak magamat építem újjá. -Megértelek és azt hiszem, igazad van. -Te is elindulsz végre? Vagy még maradsz? -Nem tudom hová menjek és erőm sincs… 
– Hagyj békén, nem hallod?! – Ne kiabálj, felébreszted a szomszédokat. -Akkor hagyj békén és engedj el. Térj már észre: a gyereked, akit annyira szeretsz is fél tőled! A férfi erre úgy bedühödött, hogy lekevert egy pofont a nőnek és az felsikoltott fájdalmában. Közben azon rimánkodott magában, hogy a gyerek ne jöjjön ki a szobájából…. 