Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Mi lett volna, ha történetünk nem siklik félre? Csak két azonos lélek, kapcsolódik csendben. Engedjük kibontakozni egymást, s megosztjuk gondolataink érzéseink. Hallgatás helyett, figyeljük a másik szív rezdüléseit. Mi lett volna, ha egy ölelésben olvadunk össze, mikor az ég ránk szakad? Nem ítélkezünk, s mondjuk azt, amit – szerintünk- a másik hallani akar. Megmutatjuk, milyen… Tovább »

18 évesen találkoztak, s lelkük egyből összekapcsolódott. Arcuk rövid idő alatt egymás tükörképévé vált, jelezve a kívülállóknak, hogy összetartoznak. Első találkozásuktól kezdve érezték: nekik ez volt megírva sorsuk könyvében. Így természetes volt számukra, hogy kéz a kézben járják végig a felnőtté válás útját, majd egybekelnek és gyermekeket nemzenek. Közelükben mindenki egy kicsit vidámabbá vált, hiszen… Tovább »

Akkor is szerettelek, amikor a legkevésbé voltál szerethető. Amikor megbántottál tetteiddel és szavaiddal. Semmi sem volt, amit nem bírtam volna tőled elviselni, annyira a rabod voltam. „Az ember nem azt szereti, akit akar, hanem akit tud.”- Én egy lelkileg sérültet tudtam szeretni. Azt képzeltem betapaszthatom szívedet és gyógyírod lehetek, de te nem erre vágytál tőlem…. Tovább »

Nem tudsz vásárolni: szeretet, barátokat, időt és tehetséget. Egészséget, reményt, boldogságot, álmokat. Tiszteletet, erkölcsöt, jellemet, türelmet. Becsületet, modort, józan észt, bizalmat. Szenvedélyt, igaz szerelmet, tudást és belső békét. Hűséget, magabiztosságot, őszinteséget. Családot, vonzalmat, személyiséget. Beteljesült kívánságot, hitet, erőt. Hiába van pénzed, sosem leszel gazdag, mindaddig, amíg nincs valami olyan értéked, amit nem lehet megvenni. Amiért… Tovább »

Megtanultam elengedni. Végre. Semlegessé váltak a drámák, a hamis arcok és könnyek. Elfogadtam, hogy van, aki szeret mártírt játszani. De azt tilos támogatni az önsajnálatban, mert aztán lehúz magához. Volt, aki belém kapaszkodva állt fel, miközben mindenki előtt besározott. Megtanultam, hogy sajnálatból annak ne segítsek erőmön felül, aki engem gyengévé akar tenni. Persze megvan annak… Tovább »

Kívánom, hogy az éhező jusson ételhez és fedélhez. Minden ember fogadja el, hogy senki sem különb, azért, mert több a pénze. A betegségek kerüljenek el messzire minket. A gyenge erősödjön meg, az erős nyújtson kezet a gyengébbnek. Találjunk békére, s a hasonlóságokat keressük egymásban. Szeressük és fogadjuk el azt, amilyenek vagyunk, azért, hogy a sorsunkat… Tovább »

Több száz kilométert futottam, hogy lehagyjalak. Állandóan tusoltam, hogy illatodtól megszabaduljak. Sírtam, hogy könnyeimmel kimoshassalak lelkemből. Letagadtalak, hogy úgy tehessek, mintha sosem ismertem volna meg általad a mindent elsöprő szerelmet. Persze semmi sem működött. Futás közben közös emlékeink bukkantak fel előttem. Hiába fogyott a szappan és a víz literszámra úgy tűnik örökre bőrömbe itta magát… Tovább »

Gyűlölöm, hogy nem vagy közömbös számomra. S, hogy vissza kell fogni magam, hogy ne lásd ezt rajtam. Gyűlölöm, hogy nem tudok rád csak barátként tekinteni. S nem tudtalak szívemből kitörölni. Gyűlölöm, hogy minden és mindenki hozzád vezet vissza. Hogy van, aki szívembe lát és kirángat téged onnan. Azt mondja: ne engedjem, hogy az életem, a… Tovább »

  Szeretek egyedül lenni. Jól érzem magam így. Minden kiszámíthatóan pereg előre, nem kell bonyodalmakkal foglalkozni. Az érzelmi hullámvasútra sem ülök fel – nem akarok szárnyalni, ha aztán zuhanni is kell. Az én világom ne forgassa úgy fel senki, hogy aztán ne tudjak észérvekre támaszkodva döntéseket hozni és magamra eléggé figyelni. A családom elég szeretetforráshoz… Tovább »

Mindenkit meghallgatsz. Figyelsz. Szívesen segítesz. Nem esik nehezedre mások lelkét megérteni. Örülsz, ha sikerül elérni, hogy a szívek ráleljenek ösvényükre. Csak olykor felmerül benned, hogy majd mikor neked kell támasz, lesz-e valaki, aki meghallgat téged? Aztán eljön a pont, mikor összeomlasz és a kérdésedre válasz érkezik. Magadra maradsz, mert mindenki, aki ismer, azt gondolja- te erős vagy-… Tovább »

Az utolsó ölelés él emlékeimben. S az érzés, hogy szeretjük egymást. Nehezen vette már akkor is a levegőt, s én láttam, hogy nem bírja már sokáig tartani magát. Együtt voltunk az utolsó előtti percekig. A közelében maradtunk. Karácsonykor még fel tudott kelni 10 percre, látta az óriási fenyőfát, amit állítottunk. Egyre nehezebb volt körülötte a… Tovább »

Tudod kik a legszebbek? Nem azok, akik már-már a tökéletességet súrolják. Nem a szép arcú, makulátlan bőrű, kisportolt testű emberek azok. Sokkal inkább az olyanok, akiket az élet igen komoly próbák elé állította, mégis tudtak azokból erőt gyűjteni és fejlődni. Erre pedig nem olyan sokan képesek, mert a sorozatos kudarc és próbatétel bizony sokakat megtör… Tovább »

Nem minden barátság tart örökké. Van, aki helyetted majd mást választ. Fontosabb lesz neki a kedvese, mint, hogy barátaival legyen, de ezt persze sosem mondja ki. Van, aki megmarad örökre. Akkor is, ha sokáig nem beszéltek. De nem mindenki akar egy egész életre melléd szegődni, mert nem tud és nem is akar maradni. Vannak, akiknek… Tovább »

  Még mindig reszketek, ha szembejössz velem az utcán. Pedig már olyan rég voltunk mi ketten együtt. De mert lezáratlanul hagytuk történetünk, úgy él bennem minden, mintha csak tegnap váltunk volna el. Talán mindketten azt reméltük, így történetünk bármikor folytatódhat, hiszen sosem fejeződött be. Vagy csak gyávák voltunk örökre elválni és azt mondani vége? Már… Tovább »

  Csendben ülünk egymás mellett, nincs mit mondanunk. Már régóta baj van, csókot sosem kapok tőled csak egy-egy apró puszit reggel és este az arcomra. Az intimitás, mint olyan nem is szerepel kettőnk szótárában, csak ha én könyörgöm érte. Igaz, azt azért megengeded nagy kegyesen, hogy hozzád bújjak esténként, de általában 10 perc múlva elfordulsz,… Tovább »