Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

“Csak eszednek és lelkednek olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert az nem vész el és nem hagy el soha.”  Egy falusi jegyző és egy parasztlány törvénytelen gyermekeként született. Apja magához vette, s felnevelte. Oktatást is kapott, bár igazából csak számolni, írni és olvasni tanították meg. Túl sok minden érdekelte, a feljegyzések szerint… Tovább »

Megkövült szívem miattad. Már csak egy érzések nélküli bábu vagyok, akinek egyetlen arckifejezése van. Nem húzódik mosolyra ajkam és nem is hullajtom könnyeket. Nem jó, nem rossz az életem, csak létezem. Nem tehettem mást, csak így sikerült téged túlélni. Így tudtam belőled kigyógyulni és mindazt, amit tettél velem elfeledni. Képes voltam ezért arra is, hogy… Tovább »

Ismered a póló történetét? Nem? Nos, akkor itt az ideje, hogy megismerd! Ma ugyan már mindennapi ruhatárunk része, de sokan nem tudjuk, mi miért van rajta. Mert bár véletlenszerűnek tűnik egy-egy logó és felirat, de ez koránt sem biztos, hogy így van. Na de kezdjük az elején a 19. században! Ekkor kezdték el ugyanis a… Tovább »

Szeress, nevess, élj szívből! De ne fojtsd el a könnyeid sem, jöjjön, aminek jönnie kell! Ne mutasd mindig magad erősnek, hidd el, semmi értelme! Éld meg a szomorúságot is, ne csak az örömöt, különben beleroppansz a teherbe, amit magadban cipelsz. Ne emészd magad szavak és könnyek nélkül, mert ezért nem fog senki kitüntetni. Nem kell… Tovább »

– Mintha lebegő hegyek tornyosulnának az égbolt peremén, vagy egy láthatatlan kéz habbá verte volna fel a levegőt. – gondolta Gréta, ahogy az ablakot kinyitotta.  Aztán az asztalhoz sétált, s összeszedte a két napja behozott cirmos rózsáinak lehullott szirmait. Reggelizés közben már azt latolgatta, hogy tesz egy sétát a kertben, megnézi, hogy vannak virágai, na… Tovább »

Hét éves korom környékén kezdtem el rap zenét hallgatni. Akkor lettem angol tagozatos, s a kiejtést, illetve a hallás utáni értést nagyon jól lehetett vele gyakorolni. Arra is ráéreztem hamar, hogy a srácok (Public Enemy, N. W.A. ) olyan dolgokról beszélnek, amelyek fontosak. Lázadtak a társadalmi igazságtalanságok ellen, s igyekeztek eljuttatni hangjukat azokhoz, akik nem… Tovább »

Mikor eldöntöttem, hogy kukoricát pattogtatok, még nem járt a fejemben semmi. Bár előre éreztem illatát, de csak a tálban szétterülő apró fehér kukorica felhőcskék juttatták eszembe. Egy ráncos, illatos kéz jelent meg előttem, majd az arc kontúrjai élesedtek ki, végül meghallottam a hangját: „Kislányom, ha találsz valahol, hozz nekem pattogatott kukoricát.” – Rajongott ezért az… Tovább »

A testemmel mindig hadilábon álltam. Főleg 9 éves koromtól kezdve, mikor nádszál kislányból, koraérett, molett kiskamasszá váltam. A molettség megmaradt egészen érettségiig. Akkor aztán a sok stressz és egy betegség hatására egy évre lefogytam, majd megint visszahíztam. A húszas éveim derekáig, molett maradtam. „Csúnya, kövér, buta vagy.” Ezekkel a jelzőkkel illettek gyermekkoromban. Sokan bántottak külsőmért,… Tovább »

  Néha olyan jó lenne felpörgetni az időt, hogy minél gyorsabban enyhüljön fájdalmunk. Azért, hogy elég legyen egyetlen napot végigsírni, s elengedni azt, aki már csak lélekben van velünk. Azért, hogy aztán a vele töltött boldog pillanatok emléke ragyogja be szívünk. Hogy mosolyogva emlékezzünk arra, akinek lejárt az ideje itt a Földön.   Azt mondják,… Tovább »

Most hagyj magamra. Szeretnék elmerülni a csendben. Ne szakítsd fel erőszakkal még be sem hegedt sebeimet. Nem tudsz segíteni, bizonytalan vagy abban is, mit mondhatnál nekem. Ne haragudj, de én most nem magyarázom meg magam, nincs erőm ehhez. Nem ismersz igazán és ez mindkettőnk hibája. Te valaki olyat akarsz látni bennem, aki talán soha nem… Tovább »

  A csigaforgató és a sarki sirály Partra szállt a csigaforgató, követte egy sarki sirály. A sziklák közt keresgélték a betevő falatjukat. Közben lopva egymásra néztek, de testüket egyikük keletre másikjuk nyugatra fordította. – Micsoda pompázatos színben tündököl a csőre. – gondolta a sirály.  – Milyen szép, hogy egyetlen színben ragyog!- gondolta a csigaforgató. Nem… Tovább »

-Bocsánatot kértél, attól, aki bántott? -Igen, mert nekem fontosabb a vele való kapcsolat, mint a büszkeségem. -Rosszat tettél? Csúnyán beszéltél vele? -Olyat kértem tőle, amiért bedühödött rám, s ezért leszidott engem. -De tiszteletlen voltál? Anyáztál? -Én csak azt mondtam, amit a szívem diktált. -Miért kértél bocsánatot, ha ő bántott meg téged? -Mert szeretem és azt… Tovább »

Nem akart ismerni igazán, csak én őt. Nem érdekelte a múltam, így csak nekem volt fogalmam az övéről. Alig tudott valamit rólam, ezért volt minden olyan misztikus körülöttünk. Bár én próbáltam hidat építeni hozzá, de nem lépett rá, mert nem akart megszeretni engem. Sosem értette, hogy miért küzdök a mondatokkal és miért fáj, hogy nem… Tovább »

Huncut fény csillant meg szemében. Hátrasimította haját, belekortyolt az italába, hogy ezzel is időt nyerjen és kitalálja, mit adjon elő. -Ma este a haverokkal meccset nézünk. – mondta, miközben félmosoly húzódott meg szája szegletében. -Menj csak. Én meg a lányokkal kimozdulok kicsit, úgyis régen csináltunk már ilyet. –válaszoltam. Mindketten tudtuk, hogy hazudik, de már túl… Tovább »

-Szar az élet gyerekek. – mondta Bözsike néni. Aztán várakozóan az unokájára és annak párjára nézett. Nem válaszoltak, így folytatta: -Sosem felejtem el, az ágy alá kellett bújnom, mikor ránk törték a katonák az ajtót. Nem volt mit ennünk, csont és bőr voltam. A húgom nem is bírta ki a nélkülözést… A gyerekek ismerték a… Tovább »