Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

11 inspiráló idézet Bob Marleytól

Bob Marley rövid élete alatt megannyi lélekemelő zenét és gondolatot hagyott az utókorra. Életfilozófiája egyszerű és tiszta volt, mint amilyen ő maga is. Anyja jamaicai gyökerei és apja angolszász vére két kultúra közé ékelte őt egész életében. Mégsem állt be sem az egyik, sem a másik oldalra, nem alkudott meg, inkább törekedett az egységre, az egyensúlyra, az elfogadásra, s azon lényegek szem előtt tartására, amelyek alább olvashatóak is.

A bizalom e lényeges dolgok egyike volt számára:

Ne bízz azokban, akiknek érzései idővel megváltoznak. Bízz azokban, akiknek érzései ugyanolyanok maradnak akkor is, mikor az idők változnak.” – mondta egy alkalommal, amiben tapasztalatai tetten érhetők.

Két szülője eltérő háttere és a híressé válása tükrében sem feledkezett meg az igazán fontos dolgokról. Nem egyszer rávilágított a nyugati világ, önző, pénz centrikus életvitelére, amelyből kiutat is kínált:

„Élj magadért és hiába élsz; élj másokért, s akkor újra fogsz élni.”

„Éld azt az életet, amit szeretsz. Szeresd azt az életet, amit élsz.”

 „Pénzen nem vehetsz életet.”

„A pénz szám és a számoknak soha sincs vége. Ha a pénz hozza el a boldogságot, akkor a boldogság keresésének soha nem lesz vége. „

Az emberek félelméről és a valódi gazdagságról is beszélt párszor:

„Az az igazság bárki fájdalmat tud okozni. Neked csak azt az egyet kell megtalálnod, akiért megéri szenvedni.”

„Egy ember nagyságát nem az határozza meg mekkora vagyont szerzett magának. Sokkal inkább az a képessége, amellyel pozitívan befolyásolja a körülötte élőket.”

„Nem nyerheted meg a világot anélkül, hogy el nem vesztenéd lelked. A bölcsesség többet ér, mint az arany és az ezüst.”

S persze mivel első hatalmas sikere a One love lett, így nem meglepő módon sokat beszélt arról, mit hisz ő a szerelemről, a kapcsolatokról:

„Őszintén hiszem, hogy az életben csak egyszer találhatod meg azt a valakit, aki teljesen feje tetejére állítja világod. Akinek mindent elfogsz mondani, akivel olyan dolgokat osztasz meg, amit előtte soha senki mással, akit leköt mindaz, amit mondasz, és még többet akar majd hallani tőled. Megosztod vele a jövőről szőtt, soha be nem teljesülő reményeid és álmaid, el nem ért céljaid és csalódásaid. Mikor valami csodálatos dolog történik veled, egyből elmondod neki, mert tudod, hogy ő is izgatott lesz. Nem fogja az sem feszélyezni, hogy veled sírjon, ha fájdalom ér, vagy veled nevessen, mikor bolondot csinálsz magadból. Soha nem tesz olyat, amellyel megbánthat érzéseidben, hogy azt hidd nem vagy elég jó, hanem inkább épít és utat mutat ahhoz, hogyan legyél különleges és gyönyörű. Nem lesz rajtad nyomás, sem féltékenység vagy versengés, csak nyugalom mikor körülötted van. Mellette önmagadat adhatod, és nem aggódsz azon, mit gondol rólad, mert úgy szeret, és annak, aki vagy. Az olyan dolgok, amelyek mások szemében jelentéktelenek, mint egy feljegyzés, egy dal, vagy egy séta felbecsülhetetlen értékké válnak, mert azt a kincset, amelyet vele éltél át, örökre szíved biztonságos rejtekébe zárod. Gyermekkori emlékeid visszatérnek és megelevenednek és ez újra fiatallá tesz. A színek tündöklőbbé és világosabbá válnak. A nevetés, amely azelőtt elképzelhetetlen vagy ritka volt, a napi rutin részévé válik. A napi egy vagy két telefonhívás tőle megszokott lesz, azért hogy átsegítsen a hosszú nehéz napokon, és mosolyra húzza a szád. Mellette nem lesz szükség hosszú folyamatos párbeszédre, mert az is elég lesz, ha csak egymás közelében vagytok. Azok a dolgok, amelyek korábban nem érdekeltek, azért, mert számára fontosak, vagy különlegesek, számodra is csodálatossá válnak. Erre a személyre fogsz gondolni minden alkalommal, bármit is csinálsz. Egyszerű dolgok is eszedbe juttatják, mint amilyen a kék ég, a szél, vagy egy viharfelhő. Azzal a tudattal nyitod ki szíved neki, hogy tudod, megvan az esély arra, hogy egy napon talán összetöri, de mikor megnyitod szíved, olyan szeretet tapasztalsz és olyan élvezetet, amelyről nem is álmodtál soha. Fel fogod fedezni, hogy az egyetlen lehetőség ahhoz, hogy kövesd a szíved és érezd a valódi örömet, ha sebezhetővé válsz, még ha ez meg is ijeszt. Mégis megtalálod az erőt a tudatban, hogy van egy igaz barátod, talán egy lelki társad, aki hűséges marad végig hozzád. Az élet teljesen másnak, izgalmasnak, és érdemlegesnek fog tűnni. Az egyetlen reményed és biztonságod abban a tudatban lesz, hogy ő az életed része.”

„Nem tökéletes. Te sem vagy az, és ti ketten sem lesztek azok. De ha legalább egyszer meg tud nevettetni, s el tudja érni, hogy kétszer gondolj rá, valamint megengedi, hogy ember legyél és hibázz, tartsd meg és add a tőled telhető legtöbbet neki. Nem fog idézni neked költeményeket, nem fog állandóan rád gondolni, de ha egy részt magából neked ad, akkor tudja, hogy össze tudnád őt törni. Ne okozz neki fájdalmat, ne akard megváltoztatni és ne várj tőle többet, mint amit adni tud. Ne elemezd. Mosolyogj, mikor boldoggá tesz, ordíts, ha az őrületbe kerget és hiányold, mikor nincs veled. Szeress nagyon, amikor szeretni lehet. Azért mert tökéletes férfi nem létezik, de mindig van egy férfi, aki számodra tökéletes.”

„Ha a lány bámulatos, nem lesz egyszerű. Ha egyszerű, nem lesz bámulatos. Ha megéri, nem adod majd fel. Ha feladod, nem érdemled meg őt.”

A szégyenérzet lélektana

A szégyen morális érzelmeink egyike. Ha nem lenne szégyenérzetünk, nem tudnánk, hogy pucéran nem illendő mutatkozni mások előtt, csak az előtt, akivel intim kapcsolatot tartunk fent. A bűntudat sem születhetne meg bennünk azért, hogy aztán megbánjuk és jóvá tegyük tetteink. Vagy, hogy legalább elgondolkodjunk azon, hogy másként kellene az életünket élni, s ehhez az is szükséges olykor, hogy felülvizsgáljuk elveink és döntéseink.

A szégyen ennek ellenére mégis sokszor csak önmagában van jelen tudatunkban. Csak odáig jut el, hogy önértékelésünkben károkat okozzon, s mi elkezdjünk kételkedni magunkban. Ez persze onnan datálható, mikor elkezdenek minket szüleink és nevelőink bombázni a „Szégyelld magad!” jól ismert rigmusával pöttöm korunkban.

A nevelés mindig morális elvekre is vonatkozik, amibe beleértendő az is, hogy egy gyermeket tanítani kell a jó modorra, s ha az nem tud csendben lenni, míg a nagyok beszélnek, vagy leette vadonatúj ruháját, esetleg tiszteletlen másokkal, akkor a „Szégyelld magad!” mondattal lehet „helyreigazítani”.

A szégyenérzet éppen ezért egy elvárásra világít rá, amelyet nevelőink fogalmaznak meg nekünk. Minden gyermek tudja, hogy azért kap dorgálást, mert nem viselkedik úgy, ahogy elvárták volna tőle. Ha elég sokat hallja (indokolatlan esetben is), akkor viszont a dolog olyannyira visszaüthet, hogy a gyermek megfelelési kényszert fog érezni. Ennek pedig egyenes következménye, hogy árgus szemekkel figyeli, hogy jó lesz-e vagy nem, amit tesz, szülei és tanárai szemében.

„A szégyen egy lélekemésztő érzés.”- mondta Carl Gustav Jung. Sajnos igaza volt, azért, mert a szégyen égeti arcunk, s pokolian fáj, mert a büntetés, a szeretet és a törődés hiányát vonja maga után, majd minden esetben. Az pedig, aki kiskorától kezdve „állandóan” szégyelli magát, biztos nem lehet egészséges lelkületű ember. A szégyen akadályozza életét, tetteit és döntéseit minden percben.

Sokan származunk szégyenalapú családból. Ez alatt egy olyan közeget értünk, ahol patikamérlegen van lemérve személyünk, tetteink, viselkedésünk. A megszégyenítés és szégyen fogalma beásta magát a család összes felmenőjébe és utódjába. Minden család, amelyet a szégyenérzet hat át, már több száz éve hurcolja magával és örökíti tovább ezt a szégyenalapú nevelést nemzedékről-nemzedékre.

Én magam például sokat hallgattam apámtól, hogy mennyivel szebb és okosabb az osztálytársnőm és barátnőm nálam. Ez aztán olyan mélyen megbélyegezte lelkem, hogy lassan szégyellni kezdtem, hogy én, csak én vagyok. Akkor még nem tudtam, hogy ő maga is ezt kapta az apjától. Őt a nővéreivel hasonlították mindig össze jó modor és élelmesség szempontjából, ami rá is hatott.

Az, aki azért kap megszégyenítést, amilyen ő maga, az egy idő után egész lényét fogja szégyellni. Nálam ez tinédzser koromra odáig fajult, hogy bármibe is fogtam azt egy jó nagy adag szégyenérzet beárnyékolta, s apámnak nem is szóltam próbálkozásaimról, versenyeimről soha. Rettegtem, hogy kudarcot vallok, s akkor ő még jobban fog szégyellni engem. Én pedig azt már nem bírtam volna elviselni, így egy idő után már semmit sem mondtam magamról neki.

 Az irreális szégyenérzet generálása kapcsolatokat tesz tönkre. Ráadásul egy olyan kultúrában élünk ma, ahol szégyellni kell azt, ha nem vagyunk olyan okosak, szépek, vékonyak, nagy mellűek, karrieristák, függetlenek, férjezettek, élelmesek, stb., mint azt a Nagy Testvér sugallja nekünk orrba-szájba. Ezen túl, még neveltetésünkből fakadó szégyenérzetünk helyességével vagy irrealitásával is meg kell küzdenünk. Persze kiút van, de ahhoz szembe kell néznünk azokkal, akik a szégyenérzetet elültették bennünk.

A nő, akiért István királyból jó keresztény lett

Bajor Gizella keze a hit zálogaként lett odaadva István királynak. Azért, hogy végre a „barbár” magyarok felvegyék a keresztény szokásokat, s rablógyilkosokból Istenfélő és jó emberek váljanak. A német krónikások szerint valójában nem is Istvánnak, hanem sokkal inkább Gizellának köszönhetjük, hogy a ma ismert Magyarország elnyerte végső formáját. Elvégre körülöttünk addigra már mindenki keresztény volt, muszáj volt beállni a sorba, ha nem akartuk, hogy egy napon a keresztes hadjáratok keretében elpusztítsanak minket, a hittérítők.

II. (Civakodó) Henrik bajor herceg és Burgundi Gizella lányaként látta meg a napvilágot Elisabeth, időszámításunk szerint 980-ban. Apácának szánták, ezért e képen is taníttatták őt. Először Regensburgban Wolfgang püspök, majd Gandersheimben Adalbert püspök okította őt latinra és hittanra. Az eredmény nem maradt el, a lány folyékonyan beszélt latinul és buzgón gyakorolta a vallást is.

Egy napon aztán mégis olyan feladatra akarták kényszeríteni, ami neki nem volt ínyére. Apácaság helyett egy barbár nép fiához kellett volna feleségül mennie. Ennek ötlete minden valószínűség szerint Adalbert püspök (aki a magyarok hittérítője is volt) fejében fogant meg. A frigy megkötésére azonban csak akkor kerülhetett sor, ha a lány apja meghal, mert Géza fejedelem és Civakodó Henrik között elég sok viszály dúlt.

995-ben aztán meghalt Henrik. S a német-római császár, Ottó, ekkor már törekedett Gézával békét kötni. Gyakorlatilag Elisabeth a zárda ajtajából lett visszafordítva. Hosszas győzködés után sikerült megértetni vele, hogy sokkal nagyobb célja van létének, mint hogy egy zárda falai között „tékozolja” el azt. Elvégre egy „barbár” népet Istenfélővé tenni igazán nagy és szép feladat. Így egy szép napon a találkozás István és Elisabeth között létrejött.

István és Gizella szobra Veszprémben

A legenda szerint Elisabeth egy Szűz Mária szobor előtt térdepelt a kertben és buzgón imádkozott. István belépett oda, megállt és csendben maradt mindaddig, amíg a lány be nem fejezte az imádságot. Aztán Elisabeth felállt és szembenézett leendő urával. Szerelem volt első látásra, pedig frigyüket igen komoly politikai okok tették fontossá, de nekik ezen felül még példás házasságot is sikerült akkor kötni.

A menyegzőre a bajorországi Scheyernben került sor 996 végén. A ceremónia és a középkori hagyományok értelmében ekkor változott meg Elisabeth neve Geisel-re, amit aztán később Gizellára magyarosítottak. Férjével előbb Nyitrára, majd Géza halála után Esztergomba költözött. 1001-ben megszületett első fiuk István, majd 1002-ben Ottó, 1007-ben Imre (aki az addigra császárrá emelkedett Gizella testévéről kapta), majd következett Ágota és Hedvig lányuk.

Három fiuk közül csak Imre érte meg a fiatal felnőtt kort. Ő is meghalt aztán, a szülők bánatára, s így a trón utód nélkül maradt. Egyedül Ágota az, akiről tudjuk, hogy férjhez ment Edward angol herceghez 1017 körül. (Az ő lányuk, skóciai Szent Margitként vált ismertté. )1031-ben miután meghalt Imre, Gizella hittérítő és adományozó munkájába temetkezett.

a koronázási palást

Akkoriban adományozta az ő keze munkáját dicsérő miseruhát a fehérvári egyháznak, amelyen korabeli (és az egyetlen hiteles) mása látható Gizellának, Istvánnak és Imrének. Ez az a ruha, amely aztán a magyar koronázási palást lett. Gizella jelentőségteljes szerepét a keresztény vallás elterjesztésében mi sem bizonyítja jobban, hogy nevéhez köthető az óbudai és a veszprémvölgyi egyházak alapítása. Székhelyéül ő aztán megkapta Veszprém városát is.

Hímzései híresen szépek voltak. Nem egy oltárterítőt és kegytárgyat készített az egyházak számára. Miután István meghalt tovább folytatta hittérítő és adományozó munkáját. Ám Orsoelo Péter járandóságát lecsökkentette, majd házi őrizetre fogta őt. Mikor Aba Sámul került a trónra, a magyar rendek kiszabadították. Ám aztán Sámuel sem tűrte jótékonykodásait, aminek a vége az lett, hogy Gizella visszamenekült hazájába.

Passauba ment egy zárdába. Élete végéig ott maradt, s egyes források szerint olyan buzgó apáca lett belőle, hogy a rend főnökasszonyaként halt meg 1065 körül.

 

Forrás: turul.info

rubicon.hu

Pál László: Gizella királyné nyomában Passauban

Az elismerés ereje egy kapcsolatban

Egy kapcsolat elején, mikor Cupido nyila még épphogy célba talált minket, a bókok még természetesek. Nem győzzük hangsúlyozni mennyire szép, intelligens, humoros a másik, tehát mindazt elismerni, amit értékesnek látunk benne. Ám az idő előrehaladtával a bókok lassan eltűnnek a kommunikációnkból. Sokkal többet vesszük észre, hogy miben rossz a másik, mint azt, amiben jó.

Pedig az elismerő szavak nem csak szerelmi kapcsolatainkban adnak önbizalmat nekünk, hanem az élet egyéb területein is. No persze főként akkor, ha nem mesterséges hízelgésről van szó, hanem érdek nélküli valódi dicséretről. A legtöbbünknél, pláne nálunk, nőknél, nem megszokott a szimpla köszönöm válaszként egy bókra. Sokszor nagyon is negatívan, hitetlenül vesszük tudomásul, mikor valaki valamiért minket elismer.

Valószínűleg ez neveltetésünkből is fakad, hiszen sokan megkaptuk anyáinktól tanácsként, a „legyél szerény” intelmét, amivel nincs is semmi baj. A gond azzal van, hogy jó néhányan félreértelmeztük ezt a tanácsot, s úgy véljük, nem szabad a bókoknak örülnünk. Például ilyen helyzet az, amikor egy prezentációnkkal főnökünk igazán elégedett, mégsem tudunk felhőtlenül büszkék lenni magunkra. Vagy amikor kedvesünk udvarol és bókol nekünk és egy kis hang máris azt suttogja, hogy csak hízelegni próbál, hogy ma este huncutkodhassunk.

Úgy tűnik, valami nagyon félrecsúszott, ha már nem ismerjük az érdek nélküli elismerő szavakat. Nehezen hisszük, hogy vannak olyanok, akik szimplán csak el akarják felénk ismerni, hogy valamit bennünk pozitívnak látnak. A paradox az az egészben, hogy ennek ellenére nagyon vágyunk az elismerő szavakra. Mégis, mikor megkapjuk, valahogy nem úgy reagálunk, mint ahogy azt szeretnénk valójában.

Talán az is baj, hogy mi sem merünk elismerni másokat. Félünk, hogy hízelegésnek veszik azt, amit mi valójában őszintén értékesnek látunk a bennük. Pedig jó lenne ezt megtanulni, mert a pozitív megerősítésnek nagyobb ereje van az emberek kommunikációjában, mint azt gondolnánk. Ha szokásunkká tesszük mások érdemeinek elismerését, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy az emberek nyitottabbá válnak körülöttünk. (Persze csak ha őszinte bókokat mondunk.)

Bezárult és elferdült világunknak hála, sokan irigyek egymásra. Azért mert hosszabb a lába, szebb az arca, jobb a munkája, izgalmasabb az élete a másiknak. Mindig, mindent és mindenkit összehasonlítunk a saját környezetünkkel és magunkkal. Pedig mind mások vagyunk és mindenki úgy jó, ahogy van. Egyediségünk, tudásunk az, ami azzá tesz minket, akik vagyunk. Mindig lesz olyan, aki szépnek és okosnak fog látni minket és olyan is, aki pont az ellenkezőjét gondolja majd rólunk.

A legnagyobb baj az, hogy sokszor esünk abba a hibába, hogy mindig másoktól tesszük függővé önértékelésünk. Annak ellenére is, hogy azt sem tudjuk kezelni, ha valaki bókol nekünk, vagy elismeri érdemeink. Jól példázza egy statisztika is, amelyben felmérték, hogy jobban szeretünk bókot kapni, mint ajándékokat. Többet ér, az őszinte elismerés, mint egy Rolex karóra. Néhányan talán rázzák a fejük. De tényleg egy drága ékszer az, ami kifejezi valaki gondolatait, érzéseit, vagy a szavak és azok mögött a tettek, amelyekkel igazolják azok valódiságát is?

Szóval bókot kapni és adni jó (lenne). Szebbé lehet tenni vele a napunk és erősebbé a saját és mások önbizalmát is. Motivációs eszközként is megállja helyét, legyen szó magánéletről vagy éppen a társadalmi szféráról. Még többet akarunk majd kihozni magunkból, ha elismernek minket, ami még jobb eredmények eléréséhez vezet a továbbiakban. Magyarán mindenki jól jár! Hiszen ha őszinte és személyünkre, munkánkra specifikus bókot kapunk, az erőt ad a folytatáshoz! Tehát bókra fel! Ismerjük el egymást és köszönjük meg (és próbáljunk valóban örülni), ha valaki valamit értékesnek talál bennünk!

5 ok, amiért az alkohol a legveszélyesebb legális kábítószer

A dohányzás ellen komoly kampány folyik Európa-szerte. A dohányosok bűnőzök, akik nem csak a saját, hanem mások egészségét is veszélyeztetik. Ezért aztán akkora taplónak is nézik őket, hogy még a kicsi gyerek szájába is cigarettát raknak. Elképesztő, hogy míg a dohány fekete listás, addig az alkohol, amely valószínűleg a világ legveszélyesebb kábítószere, minden boltban, minden tiltó és ellenkampány nélkül kapható.

Az alkohol és az alkoholizmus többi millió ember életét rombolja le. Közvetve és közvetlenül, tükrében annak, hogy nem csak magát a mértéktelen alkoholfogyasztót, hanem annak környezetét és családját is tönkreteszi. Erőszakos cselekmények, közlekedési balesetek és vétlenek halála tapad egyes alkoholisták kezéhez. A családon belüli fizikai és érzelmi erőszak is gyakori jelenség egy alkoholista környezetében és ez már „csak” a jéghegy csúcsa.

Minden bizonyíték ellenére, nincs egyöntetű és elítélő fellépés az alkohollal szemben. Nincsenek a palackokon elrettentő képek, amelyek figyelmeztetnének a mértéktelen alkoholfogyasztás káros hatásaira. Mind ismerünk szűkebb vagy tágabb környezetünkben olyanokat, akiknek életét az alkohol végletesen és véglegesen megpecsételte. Mégsem született ez idáig olyan tanulmány, amely nyomós és valós érveket sorol fel, miért is veszélyes az alkohol.

Ennek azonban most vége, mert a Scientific Research Society kiadott egy teljes körű tanulmányt az alkohol hatásáról az emberi szervezetre. Egyes adatok megdöbbentőek, s talán lesznek, akik túlzónak is fogják tartani. Már csak azért is, mert a tanulmány szerint a legveszélyesebb legális drog, az alkohol. (Tükrében annak, hogy sajnos végignéztem már egy ember hanyatlását az alkohol miatt, én már ezt nem tartom képtelenségnek. )

  • Az első meglepetés talán az, hogy egy alkoholista rehabilitálása jóval több pénzbe kerül (nyolcszor többe kerül naponta), mint egy cannabis fogyasztóé. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy az alkohol sokkal több féle mentális, pszichikai és gyógyszeres kezelést tesz szükségessé, mint a fűé. A cannabis nem tudja megbontani egy ember elméjét hosszú időre. Ellenben az alkohol rengeteg elfojtott agressziót és betegséget hoz elő.

 

  • A tanulmány kimondja, hogy az alkohol a világ legmérgezőbb drogja. Már tízszeri használat után képes visszafordíthatatlan egészségügyi károkat okozni. Nem beszélve az alkoholmérgezésben elhalálozottakról! Egy tavalyi eredmény szerint 100-szor többen haltak meg 2016-ban alkohol túladagolásban, mint drogtúladagolásban.

 

  • Az alkohol a rákos megbetegedések széles skálájáért felelős. Beletartozik ebbe a nyelőcső rák, a gyomorrák, a végbélrák, a nyirokmirigy rák, a májrák, a mellrák és prosztatarák. A Bostoni Orvosi egyetem tanulmánya szerint az alkohol egyik legkomolyabb indikátora a rák kialakulásának. A sörben, a likőrben, a borban stb. ugyanis egy olyan kemikália található, amely rákkeltő és az alkohol mértéktelen fogyasztása a rák kialakulásának lehetőségét megtízszerezi.

 

  • Az alkoholfüggőség, más függőségeket is generál. Az, aki hosszabb időn keresztül fogyaszt, mértéktelenül alkoholt egy idő után hozzászokik a mennyiséghez. Ezért egyre több és több kell belőle, hogy ugyanazt a mámorító érzést érje el. Az elvonási tünetek aztán (ha nem jut a delikvens alkoholhoz) okozhatnak szélsőséges esetben halált is az agyban jelentkező sóvárgás miatt. „Jobb esetben” megfigyelhetjük, ha az alkoholista nem iszik, akkor rengeteg édességet fogyaszt, kompenzálás céljából. Más esetben más függőségeket is előhív. A dohányzás, a szerencsejáték függőség, a mértéktelen evés, vagy más kábítószerek használatát is generálja.

 

  • Zaklatókat és bűnőzöket csinál az emberből. A családon belüli erőszak, a szexuális zaklatás, és az erőszakos cselekmények elkövetése egyes esetekben az alkohol mértéktelen fogyasztásából ered. Senki nem állítja, hogy ez az egyetlen ok, ezt most leszögezem! Sajnos ennek ellenére nem mehetünk el a mellett a tény mellett, hogy mind ismerünk olyanokat, akik bátrabbak, gátlástalanabbak és erőszakosak lesznek alkoholos hatás alatt. Egy függőségekkel foglalkozó tanulmány is bizonyította, azok között, akik rendszeresen bántalmazzák párjukat, gyerekeiket nagy számban alkoholos hatás alatt teszik azt (azokon a napokon az esély, mikor iszik az ember 11-szer nagyobb az esély, hogy ütni vagy erőszakoskodni fog, mint más napokon).

Mindezek tükrében én az alkoholt ugyanolyan veszélyesnek érzem, mint a dohányt. Sőt, tovább megyek az alkohol veszélyesebb, mert a dohányzástól nem lehet „más” állapotba kerülni, s nem csinál a nyugodt emberből, őrjöngőt. Megmondom őszintén kicsit komolyabb problémának is érzem, ezért én szívesen venném, ha az alkoholizmus ellen lépnének fel az emberek, az államok, és a monopol hatalmak erőteljesebben. Túl sok ember életét tette már tönkre az alkohol, jó lenne ennek már végre gátat szabni!

Így lehet a hulló falevelekből művészi alkotás

Vannak, akiket az életközépi válság a leglehetetlenebb helyzetben éri utol. Így járt a spanyol származású Lorenzo M. Durán is, akinek lánya megszületése élete egyik legboldogabb pillanata kellett volna, hogy legyen, ám ugyanekkor elvesztette munkáját is.

Tehetetlenség érzetét szerencsére hamar felváltotta gyermekkorából megmaradt szenvedélye. Elkezdett újra festeni, rajzolni, szobrászkodni, hogy kreativitásban tombolja ki a benne felgyülemlő érzéseket, amelyekben aztán olyan sikeresnek bizonyult, hogy többé már nem volt kérdés, hogy el tudja e tartani családját, vagy, hogy mit akar az életével kezdeni.

Bár eleinte olajfestményeket festett, mégsem ez lett a fő profilja. Köszönhetően egy levélnek és egy hernyónak, amelyek az ölébe hulltak egy szép napon festés közben.

A hernyó mély átéléssel rágcsálta a levelet, amely aztán felkeltette Lorenzo figyelmét is. S elméjében szöget ütött egy gondolat: Mi lenne, ha a levélbe vágna formákat, úgy, ahogy mások a papírba?

Az elképzelést két éves gondos munka követte. Addig agyalt Lorenzo, míg ki nem találta, hogyan lehet oly módon a leveleket megvágni, hogy az ne hulljon aztán darabjaira szét.

 

Technikája egyszerű, mégis hatásos. Megmossa a leveleket, majd befesti őket, s hagyja azokat megszáradni. Miután ezzel megvan, lepréseli őket. S pár nap múlva egy papírra felvázolja a levelet, s abba rajzol egy állatot, geometriai formát, vagy valamilyen bonyolultabb alkotást, amelyet aztán a levélre is elkészíti, s kivágja azt egy vékony, éles kés segítségével.

 

Forrás: paradijsvogel.nl

lorenzomanuelduran.es

dailymail.co.uk

 

Lelki dolgok: A közöny

Amikor a hallgatás feszíti torkunk, akkor már nagy baj van. Az állandó megfelelni vágyás és a félelem, ami azért munkál bennünk, mert azt hisszük, ha kimondunk bizonyos dolgokat, akkor mindent elveszítünk, bizony torkon tudja ragadni az embert.

A gombóc a torkunkban kifejezés ilyenkor új értelmet nyer. Mert meggyőződéssé alakul, amely abból táplálkozik, hogy egy szerettünket nem érdekli, mit látunk és gondolunk a világról, s ez megbénítja hangszálainkat is, hiszen úgy érezzük, hogy az, ami számunkra fontos, őt nem hatja meg.

 

Egy szeretettel teli kapcsolat egyik gyilkosa a közöny. Mert a közömbösség az általunk élt világra olyan teher, amely leblokkolja életünk. A viszonzottból, viszonzatlanná váló érzelmek megtapasztalása, tagadást idéz bennünk elő. Ami pedig elősegíti azt a téveszmét, hogy azt hisszük, a közönyt át lehet formálni törődéssé és figyelemmé, „erőszakkal”.

Persze az ilyesfajta „szeretet” erőltetése veszélyes terep. Olyan terep, amely aknákat rejt, ha nem vagyunk tisztában azzal, mi volt a mi szerepünk a kialakult helyzetben. Ha feladtuk önmagunk azért, hogy másnak megfeleljünk, akkor bizony gyorsan aknára fogunk lépni. Mert az álarc előbb vagy utóbb lehull, s a valóságos énünk, nem fog tetszeni a másiknak.

Akkor is így van ez, ha önmagunkat adtuk mindig. Mert előfordul, hogy szerettünknek a gondolataink, s érzelmeink, egy idő után terhessé válnak. Ilyenkor van olyan ember, aki ahelyett, hogy megmondaná, hogy nem akar velünk lenni, inkább érzelmileg kezd el magától eltolni. S vár, hogy észbe kapjunk, s megértsük, ő már elidegenedett tőlünk, ezért ideje távozni.

Belenyugodni ilyen szituációkba nem könnyű. Főként, ha mindez csenddel párosul, mert az végül akkora hullámok alá nyom minket, amelybe lassan belefulladunk. Egy idő után, már azt képzeljük, hogy senki nem akar rólunk tudni. Csak mert egyetlen ember közömbössé vált irányunkba, azt hisszük, akkor mindenki más is így érez irántunk.

A közöny rosszabb, mint az utálat, mert nincs benne semmilyen érzelem. Olyan bénító méreg, amelyben agyunk még jár, de szánk már nem válaszol. Olykor úgy tűnik egyik legnagyobb fegyvere, maga a hallgatás. Nem kell időt és energiát benne semmiféle kommunikációra pazarolni, mert elég csak a rideg csend, hogy érezzük, szavaink és érzéseink nem jutnak át a közöny falán.

No persze saját gyengeségünk mellett nem tudunk elmenni szó nélkül. Mert ha mi okoztuk magunknak a bajt, azzal, hogy meg akartunk felelni egy képnek, akkor a közömbösség a valós énünkre, nem is olyan meglepő. Persze, ha önmagunkat adtuk, s elfordultak tőlünk, az más lapra tartozik. A közöny olykor észrevétlenül csap le az emberre, anélkül, hogy ő tudna róla.

Minél régebb óta játszunk egy szerepet, annál jobban ragadunk bele egy olyan játékba, amelyben nem nyerhetünk. Önmagunk letagadása, hallgatásra ítélése nem járható út, s nem is vezet sehova sem. Igaz, azt sem könnyű vállalni, amit gondolunk és érzünk. Főként akkor, ha közöny jön velünk szemben az utcán, s mi nem tudjuk, azt hogyan kezeljük.

Amit adsz, azt kapsz. Régi bölcselet. Ha közönyösek velünk mások, akkor nekünk is meg kell tanulnunk velük szemben közönyösnek lenni? Van értelme olyanért küzdeni, akinek (már) nem jelentünk semmit?

A szeretet vagy van, vagy nincs. Vagy kialakul a másik szívében, vagy nem, és ez ellen, vagy ezért, nem igazán tudunk tenni semmit sem. Hallgathatunk, csendbe burkolózhatunk, letagadhatjuk valós vágyaink és gondolataink, akkor sem történik semmi. A közöny mindig közöny marad, akkor is, ha mi a másikért az életünket is adnánk, hogy szeretete a miénk legyen.

Szeretni valakit, valamiért… a régi dal cseng fülünkben. Talán az egyetlen járható út az, ha felhagyunk önmagunk elnyomásával és megfelelni vágyásával. Azért, hogy esélyt adjunk magunknak arra, hogy csak azzal törődjünk, ami fontos. Ezért aztán nem is engedhetjük meg magunknak, hogy egyetlen ember közönye bekebelezze személyiségünk, s átterjedjen az általunk élt egész világra.

A történelem botrányhősnői: A művészek múzsája

Gala Éluard Dali egész életét meghatározta a művészekkel való kapcsolata. Első férje költő volt, második pedig maga Salvador Dali. Persze rajtuk kívül másokat is megihletett, mert szeretői is voltak szép számmal. Pedig Gala, nem volt különösebben szép, sokkal inkább egy olyan erős erotikus kisugárzás birtokosa, akinek képtelenség volt ellenállni.

Elena Ivanovna Diakonova feltehetően 1894 augusztus 18.-án született Oroszországban. (Egész életében titkolta születési idejét, így sok találgatás van, de végül lánya ezt a dátumot jelölte meg valós adatként.) Édesapját korán elvesztette, ám anyja hozzáment egy tehetős ügyvédhez, így Gala és testvérei jó oktatást kaptak. Annyira, hogy a lány, jó iskolákba járt, s barátságot kötött Marina Cvetajeva orosz költőnővel. Tanulmányait kitűnő eredménnyel fejezte be, így házi tanítóként kezdett dolgozni.

Ennek aztán gátat szabott súlyosbodó tuberkulózisa, amelyet aztán egy svájci szanatóriumban kellett kezeltetni. Itt találkozott a vele egyidős Paul Éluard íróval, akivel barátok is lettek. Paul két éven át udvarolt neki, míg végül a fiatalok eljegyezték egymást. Házassági szándékukba azonban közbeszólt a háború. Paul a francia csapatokhoz került, így a nászra csak 1917-ben került sor. A fiatal pár Párizsba költözött, majd a következő a következő évben megszületett lányuk, Cécile.

Gala és Paul

Paul a Litterature nevű lapnál kezdett dolgozni, s olyan barátokra tett szert, mint André Breton, Louis Aragon, vagy éppen Max Ernst festő. Ez utóbbival aztán Gala is szoros „barátságot kötött”. Mindezt persze férje tudtával, aki akceptálta, hogy feleségének egyetlen férfi nem elég, így Max és Gala két évre szeretők lettek. Max le is festette a nőt nem egy alkalommal. Majd következett Rene Cher költő és Rene Crevel író, akik érte tollat ragadtak.

Max Ernst: Gala Éluard

 

Aztán 1929-ben Gala és Éluard egy film bemutatóján találkozott az ifjú tehetséggel, Salvador Dalival. Az pedig meghívta magához őket Spanyolországba nyaralni, így a pár azt a nyarat ott töltötte. Paul hamar észrevette az akkor még szűz és magát impotensnek gondoló Dali érdeklődését neje iránt. Mikor aztán a vonzalom kölcsönösnek bizonyult, nem tulajdonított nagy jelentőséget neki, azt remélte a dolognak hamar vége szakad.

Nem is tévedhetett volna nagyobbat, mert Gala végül őt és lányát is elhagyta a nála 10 évvel fiatalabb Daliért. 1934-ben össze is házasodtak, s Gala lett Dali legfőbb múzsája annak egész életében. Dali szerelme tárgyát szobrokon, festményeken, írásokban is megörökítette. Olyan messzire ment imádatában, hogy Gala-t már istennői alakban is ábrázolta, pedig kapcsolatuk amúgy sem volt szokványos.

Gala és Dali

Nyílt házasságban éltek, ahol „általános” volt az a nézet, hogy a szexuális partnereit az ember megosztja másokkal. Gala sokszor lefeküdt volt férjével is például, aki élete végéig írogatta neki szerelmes leveleit. Dali is rendszeresen létesített más nőkkel kapcsolatot, bár mint mondta, ő csak a szépségükben tudott gyönyörködni. Gala egy idő után, persze elkezdett félni az öregedéstől, így a Svájcban népszerű fiatalító kúráknak vetette alá magát, hogy megtudja őrizni fiatalabb férjét.

Valószínűleg ezért is kultiválta a nála fiatalabb ifjú művészekkel való szexuális afférokat is. (Bár ez csak találgatás). 1948-ban elköltözött az Egyesült Államokba, ahol 8 évet töltött. Dali ez idő tájt, Párizs és New York között ingázott. Amúgy is megszokott volt közöttük, hogy Gala órákra, vagy napokra eltűnt, így ezt is kibírták.

Aztán 1958-ban újra házasodtak. Gala intézte Dali könyvelését, s a titkárnői feladatokat is ellátta. Ennek dacára Dali érdeklődése lassan a fiatalabb nők felé fordult. Főként Amanda Lear színésznő keltette fel figyelmét, aki miatt Gala teljesen ki is fordult önmagából, s ismét szétköltöztek. 1968-ban végül Dali vásárolt egy kastélyt Gala-nak, hogy enyhítse annak haragját. A nő két nyarat töltött ott, majd újra összeköltözött Dalival, bár gyakorta járták a maguk útját. Utolsó szeretője a Jézus Krisztus szupersztár szereplője, egy 22 éves színész volt. 1982-ben aztán egy influenza ledöntötte lábáról. Minden vagyonát Dalira hagyta, lányáról nem gondoskodott.

 

Forrás: ng.hu

salvador-dali. org

biography.com

Hogyan csábítasz?

csábító

Vannak nők, akik parfum nélkül, sosem lépnek ki az utcára. Mások, még a sarki közértbe is úgy mennek le, hogy előtte sminkelnek. Persze van, akinek az arckrém és a testápoló használata elhagyhatatlan. Mint ahogy az sem ismeretlen, hogy valaki a belőtt hajkoronájáról nem tud lemondani, vagy ékszer nélkül nem tud sehol megjelenni. 

Mindezek árulkodnak rólunk. Például oly módon, hogy szavak nélkül is megmutatják, hogy fizikai vagy inkább szellemi szinten szoktunk csábítani. Keresd ki, te hogyan csábítasz!

Parfum: Amennyiben a mottód az, hogy parfum viselése nélkül soha nem lépsz utcára, akkor klasszikus nő vagy. Tradicionális szereped gyakran ötvöződik introvertált személyiséggel. Hagyod, hogy a férfi vadásszon, te pedig vársz, hogy elejtsen. Nem vagy túl magabiztos vagy sikeres a flört területén. Ösztönösen a másikra hagyod a kezdeményezést, így csökkentve az elutasítás kockázatát. Ritkán csábulsz el, ezért amikor meg is történik, akkor sem kerülsz gyorsan az események hatása alá. Érzelmi és szexuális vonzódásod ezért csak lassan alakul ki. Jellemző rád, hogy először megismerkedsz valakivel és baráti kapcsolatot ápolsz vele, s csak miután már meg tudsz benne bízni, mutatod ki felé romantikus érdeklődésedet.  

Smink: Azok, akik smink nélkül nem lépnek az utcára, azok a fizikális síkon igyekszenek hódítani. Nem szokásod visszariadni attól, hogy érdeklődésed testi szinten is kimutasd. Gyorsan kifejezed vonzódásod a másik iránt, s ezért hajlandó vagy csalit is dobni, hogy kiszemeltednél minél előbb célt érj. Bízol flörtképességedben, pillanatok alatt ki tudsz olyan helyzetet alakítani, melyben egy négyszemközti beszélgetés keretében megtudakolod, egyedülálló-e a másik, vagy már nem. Amikor csábítasz, (ami gyakran megtörténik), és sikerrel jársz, akkor azt bóknak veszed. A jó szex és a fokozott érzelmek együttese alkotja meg számodra egy jól működő kapcsolat alapját. Általában érzelmileg stabil, extrovertált, barátságos és az új tapasztalatokra mindig nyitott személyiség vagy.

Arckrém, testápoló: Amennyiben arcod és tested ápolására rendszeresen figyelsz, de a sminket elhagyod, vagy szinte észrevehetetlenül használod, akkor érdeklődésedet kedvesen és egyenesen mutatod ki az ellenkező nem felé. Már az első beszélgetésnél személyes információkat csalsz ki a másikból, hogy fejlődésnek induljon egy érzelmi kötelék. Szexuális érdeklődésedet nem teszed bele túlzottan, nehogy elmeneküljön a másik. Gyakran neked az is elég, ha csak egy kicsit flörtölhetsz. Ennek ellenére a kémia működik közted és partnered között. Elkötelezettje vagy egy érzelmi köteléknek és hosszú távú kapcsolatnak. Alapvetően extrovertált, barátságos, gondoskodó ember vagy.

Ékszer: Ha valamilyen ékszer mindig van rajtad, akkor pillanatok alatt képes vagy romantikus aspektusban érdeklődni mások iránt. Szívesen flörtölsz, mert jót tesz önérzetednek. Amennyiben nem tudsz egy beszélgetést összehozni a másikkal, akkor hagyod elmenni anélkül, hogy tudnád, hogy szabad-e vagy sem. Olykor úgy gondolod, hogy magabiztosan csábítasz, miközben másoknak úgy tűnik, hogy kevéssé érdeklődsz utánuk. Játékos típusként hízelgőnek tartod, ha elcsábítanak. Kapcsolataidba gyorsan fejest ugrasz és teljesen átadod magad. Szexuális téren nincs okod panaszra, amennyiben az érzelmi mélységeket nem kevered bele a játékba. Extrovertált és különösebben nem vagy lelkiismeretes, sem barátságos, viszont mások véleményére adsz.

Hajkoronád beállítása nélkül nem lépsz utcára. A minimum az, hogy beszárítod, kivasalod, begöndöríted vagy éppen szigorú kontyba fogod. Az olyan típusoknak, mint te nehéz fizikailag kimutatni romantikus érdeklődésüket és a figyelmet magukra irányítani. Nem szeretnél kétségbeesettnek tűnni és/ vagy nevetségessé válni. Amikor eljön az első randevú, tartod magad konzervatív nézeteidhez, vagyis nem futsz egyből a másik karjaiba. Lassan teszed meg a lépéseket a másik felé, s az sem túl hízelgő számodra, ha valaki el akar csábítani. Kapcsolataid csak lassú tempóban tudnak fejlődésnek indulni, és akkor is csak abban az esetben, ha egy igazi jelentőséggel bíró kötelék van kilátásban, amely nem csupán a szexuális kémiára épül. Személyiséged introvertált, barátságos és óvatos.

Persze a tény az, hogy mi nők annál bonyolultabbak vagyunk, mint hogy ilyen egyszerűen átlássuk, hogy hogyan is csábítunk. A helyzet adja, hogy éppen mikor milyen taktikát dobunk be, ha be is dobunk egyáltalán valamit. Tiszta sor, hogy a nő az, aki választ. A férfinak meghagyjuk a vadászat élményét, mert a „prédának” az a dolga, hogy megvárja, amíg a vadász meg akarja őt szerezni. Természetesen azért ehhez olykor használunk kisebb-nagyobb trükköket. Egy csábos mosolyt, egy szégyenlős, bátortalan pillantást bevetünk, hogy észrevegyenek. Ám mindezt csak apránként és minél kisebb adagokban. Azért, hogy megmaradjon a vadászat öröme, s mi is élvezhessük, ahogyan bennünket elcsábítanak.

Hétféle szerelem

Van, akit csak távolról szerethetsz. Azért, mert ha együtt vagytok, csak sebeket ejtetek a másikon. Nem készakarva, nem azért, mert ez minden vágyatok. Hanem azért, mert képtelenség mindazt az érzést értelmes emberi lény módjára a másik tudtára adni, ami szenvedély, lángolás, s az őrült szerelem hevében született.

Van, akit csak csendben szerethetsz. Olyan, akinek nem mondhatod ki, hogy szeretlek. Ha megteszed, elillan a csoda és ő köddé válik. Fél, valósággal reszket attól, hogy valakit ő a szívébe zárjon.

Ezért repül virágról-virágra, ezért választja a vágyat a szeretet helyett. Nem mer, de nem is akar valaki olyan mellett lenni, aki őt tudná viszont szeretni.

Beteg lélek, beteg testben.

 

Van, akit ha meglátsz, felborul a világ rendje körülötted. Ő az, aki hirtelen bukkan fel, s ugyanolyan váratlanul is tűnik el előled. Szeretni tudnád, de nem engedi. Ezért hát inkább megtanulod őt gyűlölni.

Ám ha jön, nem tudsz neki ellenállni.

 

Van, aki mindent megadna neked, de nem tudod szeretni. Aki mellett nyugalmas lenne az életed, s, aki jó szülője lenne leendő gyermeketeknek. Mégsem bírod őt elviselni, mert túl jó hozzád. Na meg hozzád képest is, s ki akar egy szentet az oldalára?

Van, akire vágysz, de sosem lesz tiéd. Nem akarja tested, nem akarja ismerni lelked titkait sem. Bármit is teszel, ő átnéz rajtad. De te szereted, mert szeretsz szenvedni. Persze ezt, még magadnak sem mered bevallani.

Van, akire vársz egész életedben. Hiszed, reméled, hogy egy szép napon, majd eljön hozzád és marad is veled. Álmodozol róla nappal és éjjel. Ő egy délibáb, akit sohasem kapsz meg, de ha megkapnád, nem is tudnád, mihez kezdj vele.

 

Vannak szerelmek, amelyeknek nincs létjogosultsága a valóságban. Nem bírnak ki egy kósza szellőt sem, mert annyira ingatag lábakon állnak. Másokat még a legnagyobb vihar sem rendíti meg. Mégsem lesznek egymáséi a szerelmesek.

A szerelem nem mindig szép. S nem is mindig teljesül be. Van, amelyik ha be is teljesedik, több fájdalmat okoz, mint örömet. Van, aminek nem kell, hogy legyen jövője. Mert csak az itt és mostban létezik, s el kell, hogy illanjon a hajnal közeledtével.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!