Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Mitől Nő a nő?

Világ életemben nehezen határoztam meg azt, hogy mit jelent számomra nőnek lenni. Már csak azért is, mert sohasem éreztem ezt kiváltságnak, sokkal inkább akadálynak az érvényesülésben, s csak egészen későn, húszas éveim derekán kezdtem keresni, annak a módját, hogy hogyan fejezzem ki nőisségem.

Bevallom, egészen addig a pontig egyszerű módon közelítettem meg azt, kit látok nagy betűs Nőnek. A nagy mell, a homokóra alkat volt a válasz az egészre, na meg a lehengerlő kisugárzás és az önbizalom (ami nekem sohasem adatott meg). Mára ezeknek a vélekedéseknek egy részét elvetettem, hisz ezek a tényezők távol állnak az egész női lét megfogalmazásától.

Elvégre a nőiesség viselkedésben, mozdulatokban, illatban, hanglejtésben éppen annyira ott van, s a testi sajátosságok (mint a nagy mell és kerek formák), nem minden nő számára adottak. 

Persze hozzáállásom a női nemhez nem meglepő, főként, ha figyelembe vesszük, hogy egész életemben férfiak közt voltam (vagyok). Így a női létről való egyszerűsített elképzeléseim is kicsit több értelmet nyernek. Ráadásul édesanyám is az egyszerű, természetes szépséget testesítette (és testesíti) meg. Sminket, magas sarkú cipőt, vörös rúzst és szoknyát sohasem viselt.

Éppen ezért, még ma is úgy érzem, számomra a női lét misztérium. Mert bár, tudom, hogy vágyak, érzelmek, gyengéd mozdulatok összességében érhető tetten mindaz, amely bennünket Nővé tesz, de még mindig úgy érzem, én, a többiekhez képest, csak esetlenül botladozom, ha szoknyát húzok.

Talán ezért is van az, hogy a mai napig, mikor olyannal találkozok, akire rá illik a nagy betűs Nő fogalma, legszívesebben elbújnék szégyenembe. Egyszerre csodálom és irigylem tőle azt a mágikus képességet, hogy tud igazi Nő lenni, aki mellett az én megjelenésem még mindig csak kislányosnak tűnik.

Mondom ezt úgy, hogy egészen a húszas éveim derekáig kövér voltam, s, azt hittem, ha lefogyok, akkor majd igazi Nő válik belőlem. De hiába fogytam 36 kilogrammot (amit már sok éve tartok is) és kezdtem el sminkelni, rendszeresen sportolni és olyan ruhákat hordani, amiben jól érzem magam, mindez nem hívta elő belőlem a nagy betűs Nőt.

Lehet ennek oka abban is keresendő, hogy szilárd meggyőződésem, hogy vannak, aki eleve nagy betűs Nőnek születnek, s vannak, akik bármit is tesznek, sohasem lesznek azok. Mindenkinek van egy fajta testi adottsága, személyisége, amiből tud dolgozni, így attól, hogy magára aggat az ember lánya például pár divatos ruhát, még nem lesz belőle Nő, ha nincs hozzá egyénisége is, hogy azt viselni tudja.

Már csak azért se, mert tudva levő, hogy nem a ruha teszi az embert. Van olyan Nő, aki egy egyszerű macinaciban is ugyanolyan nőies, mint miniszoknyában, tehát ezt a lehetőséget, nyugodtan kilőhetjük.

Azt hiszem többek között ezért is, az, hogy ki mennyire válik nagy betűs Nővé, az attól is függ, ki mit ért alatta. Mindenesetre abban megegyezhetünk, hogy anélkül, hogy elfogadnánk magunkat és elhinnénk, hogy szépek vagyunk úgy, ahogy vagyunk, (kívül-belül) az egész, halott ügy.

Az sem árt, ha tudatosítjuk magunkban, hogy mi mind az anyatermészet érzékletes alkotásai vagyunk. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy testünk alkalmas egy új élet kihordására és világra hozására, amire büszkének kellene lennünk.

Arról nem is beszélve, hogy a nőiesség nem csak bujaságban, vagy ruhákban mutatkozik meg, hanem a választás szabadságában is. Elvégre, ha akarunk, lehetünk a végzet asszonyai, édesanyák, tüzes szeretők és feministák is, akár egyetlen nap leforgása alatt váltakoztatva ezeket a szerepköröket.

Éppen ezért a női lét nem csupán fiziológia kérdés, még ha ez lenne a legegyszerűbb válasz is. Sokkal inkább azé, hogy ki tudjuk e bontakoztatni önmagunkban, azt, ami bennünket önmagunkká tesz, és, hogy jó szívvel meg tudjuk e élni azt, hogy Nőnek születtünk, annak minden nehézségével és örömével együtt?

Ha megtaláljuk a módot rá, hogy élvezzük azt, hogy Nőnek születtünk, akkor már jó úton járunk. Már csak azért is, mert mindannyian nőiesek és ragyogóak vagyunk, függetlenül attól, hogyan nézünk ki, ha el tudjuk fogadni a természettől azt hálával, amit tőle kaptunk.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!