Mióta nem törődöm a szívemmel? – Nem tudom. Talán azóta, mióta kisétáltál az ajtómon. Hagytam, hogy elmenj, úgy éreztem, ez lesz a legjobb. Én mutattam neked az utat, s te el is indultál azon.
Reméltem, hogy boldog leszel, s hagyod, hogy valaki kinyissa szíved kapuját. Így lett, s azt hiszem megkaptál mindent, amire vágytál. Gyermekeid köréd gyűltek, örültek a papa boldogságának. Életteredbe költöztek, s atyai szíved ujjongott, mert újra teljes lett családod.
Találtál egy nőt, akiért megváltoztál. Lemondtál a hódító szerepről, s házastárssá váltál. Szívből örültem, hogy megtaláltad a helyed. Reméltem, ha boldognak látlak, azzal én is megelégszem.
Nem így lett. Pedig nagyon akartam. Képtelen voltam elfogadni, hogy egy olyan szeretettel teli kapcsolat, mint a miénk, örökre megszakad. Továbbra is hiányoztál, s szerettem volna, ha életedben helyet kapnék. De te elutasítottál, döntésedből nem engedtél.
Igyekeztem elfogadni, s tiszteletben tartani ezt. Ám a sötétség annyira elborította szívem végül, hogy többé már nem láttalak meg, nem ismertelek fel. Talán nem is bírtam rád tekinteni, annyira fájt, hogy így alakult kapcsolatunk.
Barátságod hiánya sokkal jobban emésztett, mint azt be mertem volna ismerni magamnak.
Két évig nem beszéltünk. Aztán egy nap, szembejöttél velem az utcán, nem volt menekvés. Megmutattad sebhelyed, elmondtad, hogy élet, s halál közt lebegtél. Aztán úgy döntöttél, még egy kicsit élni szeretnél.
Lefagytam, nem tudtam mit mondjak. Csak azt éreztem, még mindig hatással vagy rám, s ez baj. Gyorsan elbúcsúztam tőled, hogy ne lásd könnyeim. Két éven át gyűlöltelek, s te ezt érezted, s talán meg is értetted.
Fél év múlva találkoztunk újra. A nyomomat követted, s én majd beléd buktam. Csak akkor vettelek már észre, mikor átkaroltál. Láttam a szemedben, valami nincs rendben, de én nem tudtalak újra szívembe engedni téged.
Nem akartam, hogy felforgasd világom. Érzéseim képtelenek voltak szavakba és mondatokba formálódni. Pánikroham tört rám: mert szíven ütöttél. Még mindig szeretlek, s ezért átkozom magam, mert bármennyire is próbállak lelkem mélyére temetni, nem megy- életem ismerőjét, a legjobb barátomat, nem tudom elengedni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: