Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Vincent van Gogh szerelmi élete

A nőket vagy szentté avatta, vagy szánta. Sosem volt a szerelemben szerencséje, sokszor utasították vissza, így nem is nősült meg és lett családja. Csak a prostituáltakkal találta meg a hangot igazán. Mondták róla, hogy hiperszexualitással, túlérzékenységgel, erotomániával, epilepsziával és mániás depresszióval küszködött. Vincent egész életét beárnyékolta egy sötét felhő. Azon a napon született, amikor bátyja meghalt, s ez… Tovább »

Álmaink megérnek néhány pofont

Azt hiszem, sokan gondoljuk úgy, hogy az élet adta pofonok, az idő múlásával majd kevésbé esnek rosszul. Azt képzeljük, a rutin miatt majd könnyebben térünk ki előlük, vagy legalábbis megtanuljuk a helyén kezelni őket, és ha szükségét érezzük, vissza is tudjuk küldeni azokat a feladónak. Ehhez képest az élet nem ezt a tapasztalatot hozza magával,… Tovább »

Az általánosítás veszélyei

Az egyik legrosszabb és legfélrevezetőbb kommunikációs forma, mikor általánosítunk. Azt mondjuk a nők mind ilyenek, a férfiak meg olyanok. Észre se vesszük, de ilyenkor sértegetjük a másikat, hiszen determináljuk: te is olyan vagy, mint a többi – s még ha nem is ejtjük ezt ki szó szerint, mégis megbántjuk akarva vagy akaratlanul a másikat. Már… Tovább »

A szerelem megszállottja: Adele Hugo

A szerelem elveszi az ember eszét. Olykor ténylegesen és szó szerint. Persze főként akkor, ha egyébként is hajlamos valaki mentális betegségekre. Adele Hugo pedig az volt, mert nagybátyja skizofréniával küzdött, ő maga pedig erotomániában szenvedett és élete második felét elmegyógyintézetben töltötte. Adele betegsége a skizofréniával rokon paranoid kórkép. Igaz, neki valóban volt kapcsolata szerelme tárgyával… Tovább »

Lelki dolgok: A bizalom kérdése

Bízni annyit jelent, hogy gondolataimat, érzéseimet egy másik ember előtt őszintén feltárom. Hogy szeretem és tisztelem magam és a másik embert, ezért nem manipulálom, és nem hazudok neki. Bízni azt jelenti, hogy megoszthatom legféltettebb titkom is a másikkal, hiszen az szívébe zárulna, és onnan sosem szabadulna ki. Mert olyan erős bizalmi kötelék szövődött köztünk, hogy… Tovább »

12 dolog, amit nem tudtál Kosztolányi Dezsőről

Ha az alakját szeretném életre kelteni, zöld tintával kellene írnom. Elém különböző illataromákat tennék üvegcsében, hogy azok adjanak nekem inspirációt. Kosztolányi Dezső színekkel és illatokkal pezsdítette fel elméjét. Schiller rothadt almát szagolgatott, ő pedig levendulát vagy étert. Sokat tudunk róla, de mindig van új a Nap alatt. Ma pár olyan dolgot hoztam, amit róla és… Tovább »

A 21. század vásári majmai: a celebek

Először is tisztázzuk senkit nincs szándékomban megbántani, mindenki azt sztárol, akit akar. De azért jó lenne, ha tudatosulna az emberekben, hogy attól, hogy valaki „celeb” még ugyanúgy jár ki a mosdóra, mint bárki más. Legalábbis szerintem, bár úgy látom, nem mindenki gondolja így. Elvégre a pénztárcájuk vastagabb, boldog-boldogtalan felismeri az utcán őket és az „milyen… Tovább »

“Őszintén megmondom másba is szerelmes vagyok.” – Amikor a szerelemben nincsenek korlátok

– Van valaki más is rajtad kívül. Valaki, akit szívembe engedtem. Nem volt szándékos, nem tártam ki az ajtót előtte, egyszerűen csak jött, s elfoglalta a szívem. Benne maradtál te is. Megfértek egymás mellett. Tudom, neked is vannak mások is az életedbe, éppen ezért ezt is túléljük. Ez is közelebb hoz minket. Ilyen és ehhez… Tovább »

Leckék az emberi kapcsolatok hálójában

Egyes emberek okkal jönnek az életünkbe. Másokat egy-egy évszak sodorja utunkba, s vannak olyanok is, akik életre szóló leckéket tanítanak meg. Az emberi kapcsolatok végtelen hálójában, mindenkinek van értéke, s van valamije, amit meg tud tanítani a másiknak. A kérdés csupán annyi, hogy képesek vagyunk-e meglátni egy-egy helyzetben az okot, amiért pont arra az illetőre… Tovább »

A nő, aki sasnak képzeli magát- avagy amikor a nő magának is hazudik

  Szeretek egyedül lenni. Jól érzem magam így. Minden kiszámíthatóan pereg előre, nem kell bonyodalmakkal foglalkozni. Az érzelmi hullámvasútra sem ülök fel – nem akarok szárnyalni, ha aztán zuhanni is kell. Az én világom ne forgassa úgy fel senki, hogy aztán ne tudjak észérvekre támaszkodva döntéseket hozni és magamra eléggé figyelni. A családom elég szeretetforráshoz… Tovább »

A magányos szívek tolmácsa: Carson Mccullers

Carson McCullers ahogyan életében, úgy holtában is megosztja olvasóközönségét és kritikusait. Egyesek a magány és a kirekesztettség szakavatott értőjének tartják, míg mások excentrikus, túlértékelt déli lánynak, akit biszexuális mivolta zavart meg. Akárhogyan is, öt regényéből négyet filmvászonra vittek. Egyik legismertebb az Egy aranyszempár tükrében, amelyből Elizabeth Taylor és Marlon Brando főszereplésével készült film Tükörkép egy… Tovább »

A lélek sötét órája

Mindenkit meghallgatsz. Figyelsz. Szívesen segítesz. Nem esik nehezedre mások lelkét megérteni. Örülsz, ha sikerül elérni, hogy a szívek ráleljenek ösvényükre. Csak olykor felmerül benned, hogy majd mikor neked kell támasz, lesz-e valaki, aki meghallgat téged? Aztán eljön a pont, mikor összeomlasz és a kérdésedre válasz érkezik. Magadra maradsz, mert mindenki, aki ismer, azt gondolja- te erős vagy-… Tovább »

Ha szeretnéd megérteni milyen pusztító lehet a közöny, ezt olvasd el!

Jó ideje, hogy a Go with the Flow (azaz a haladj az árral) szállóigévé vált. Úgy mondjuk mindenre, mintha ez valami megváltást hozhatna az életünkbe azáltal, hogy megtanulunk a jelenben élni. Jó ellenpélda erre Albert Camus Közöny című könyve (amelynek eredeti címe és újrafordított változata Az idegen). Mert Camus hőse Meursault is így él, s ennek bizony… Tovább »

Ami fontos számodra, ahhoz mindig utat találsz

Az utóbbi időben sok rossz dolog történt velem. Olyan csúnyán sikerült edzés közben elesni, hogy megrepedt az állkapcsom, 5 öltéssel varrták össze az állam. Autóbalesetem is volt, a munkámat nem fizették ki a munkáltatóim, sőt nem is értékelték sokra. Egyre mélyebbre süllyedtem, ami fizikailag, s lelkileg megviselt, mert hiába hajtottam túl magam azért, amiben hittem,… Tovább »

Mindennek van határa

Mindennek van határa. Komolyan. Van egy pont, amikor nincs más választásunk csak az, hogy erősek legyünk. Annyira erősek, hogy azt mondjuk elég volt a mások általi lenézésből, leértékelésből, tiszteletlenségből. Olykor ki kell állnunk magunkért, s meg kell erősíteni szívünket az igazságtalanságokkal szemben, amik érnek minket. Muszáj megmutatni az embereknek, hogy nem tűrjük el, hogy átnézzenek… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!