Carson McCullers ahogyan életében, úgy holtában is megosztja olvasóközönségét és kritikusait. Egyesek a magány és a kirekesztettség szakavatott értőjének tartják, míg mások excentrikus, túlértékelt déli lánynak, akit biszexuális mivolta zavart meg. Akárhogyan is, öt regényéből négyet filmvászonra vittek. Egyik legismertebb az Egy aranyszempár tükrében, amelyből Elizabeth Taylor és Marlon Brando főszereplésével készült film Tükörkép egy aranyos szempárban címmel.
Lula Carson Smith 1917 február 19-én született Georgiában. Lamar Smith ékszerész és Vera Marguerita Waters kislánya sokat betegeskedett, ezért gyakran hiányzott az iskolából. Igaz ezt Carson nem bánta, mert társai ijesztőnek és furcsának tartották, így nem voltak barátai sem. Anyja azzal vigasztalta, hogy ő arra született, hogy naggyá váljon, így- javaslatára- 10 évesen zongorázni kezdett.
Mikor Carson befejezte az iskolát New Yorkba ment a neves Juilliardra, hogy tehetsége minél gyorsabban kibontakozhasson. Ám egy újabb megbetegedés miatt haza kellett utaznia, amikor a reumás láz autoimmun betegséggel diagnosztizáltál, s ágynyugalomra „ítélték”, ezért apja vásárolt neki egy írógépet.
Ekkor kezdte írni a Magányos vadász a szív című könyvét, amely egy süketnéma ötvösről szól, akinek szintén süketnéma barátja kórházba kerül, s innentől a magány és az elszigeteltség veszi körül mindenhol, miközben sokan járnak hozzá.
Mivel a betegség a szívét, az ízületeit és a bőrét is megtámadta, mikor „felgyógyult”, s visszament New Yorkba, már tudta, nem folytathatja zenei karrierje építését. Ezért úgy döntött, hogy író lesz inkább, s beiratkozott a Columbia Egyetem és a New York Egyetem kreatív írás óráira.
Mindössze két év kellett hozzá (19 éves volt ekkor), hogy élete első írása a „Wunderkind” megjelenjen a Story magazin 1937-es decemberi számában, amely egy olyan lányról szól, akinek fel kell adnia zenei pályafutását betegsége miatt…
A következő évben, férjhez ment a szintén író, s leszerelt katona Reeves McCullershez, akivel még otthon találkozott először, mikor az Fort Benningnél állomásozott. Házasságuk véd és dacszövetség volt, mert mindketten komoly alkoholizmussal küzdöttek és biszexuálisok voltak.
Carson és Reeves
Első regénye a Magányos vadász a szív címmel 1940-ben jelent meg, amelyet még 1935-ben kezdett el írni. A könyv óriási siker lett, amellyel Carson berobbant a köztudatba, ám sikere hatására házassága megromlott, mert férje féltékeny lett rá, s a válást követően Carson Brooklynba költözött, egészen pontosan egy olyan helyre, amelyet Anais Nin Február Háznak nevezett el. (A hely olyan szabadon gondolkodó írók találkahelyévé és vitahelyévé vált, mint Tennessee Williams, W. H. Auden, és Robert Wright. )
Itt írta meg második regényét Carson, az Egy aranyszem tükrében címmel. A könyv a voyerizmusról, a megszállottságról, az elfojtott homoszexualitásról szól egy katonai támaszponton, Amerika déli részén. Carsont és családját ezek után sokan kerülni kezdték az érzékeny téma miatt.
Mindez nem számított, mert Carson és Reeves újra közel került egymáshoz, igaz, egy kissé furcsa módon. Mindketten szerelmesek lettek David Diamond zeneszerzőbe, akivel szerelmi háromszöget alkottak. Ez a bonyolult szerelmi kapcsolat és annak megszakadása vezetett Carson harmadik könyvéhez – amit a legtöbbre értékelnek kritikusai a mai napig- A szomorú kávéház balladája. Ám hiába lett sikeres a könyv, Carson édesapja elhunyt, s ő a Hudson folyó mellé költözött Nyackba, ahol élete hátralevő részében sokat tartozódott.
Carson és Rita
A következő évben újra férjhez ment Reeveshez, bár továbbra is másba (is) voltak szerelmesek. 1946-ban például Carson találkozott Truman Capote fiatal író tehetséggel és annak húgával, akibe egyből szerelmes lett. Igaz, reménytelenül, de ennek ellenére, hogy közel legyen a nőhöz, sokat segített Truman írói karrierjében, amit aztán nagyon hálátlan módon az úgy köszönt meg neki, hogy felhasználta (ellopta) írásait.
Ennek (is) eredményeképpen 1947-ben Carson agyvérzést kapott. Bal oldala lebénult, s bal szemére megvakult. Betegsége egyre jobban elhatalmasodott felette, ezért öngyilkosságot akart elkövetni. Mikor erre barátja Tennessee Williams rájött, sok időt töltött vele, aminek eredményeképpen megszületett Az esküvői vendég regényének Broadway változata, amit 1950-ben mutattak be először, 501 előadást ért meg, s megkapta Carson érte az év legjobb színműjének járó díjat a Drámai Kör kritikusaitól.
Ezek után Carson sok időt töltött férjével és barátaival Európában. Reeves súlyos depresszióba esett, s azt akarta, hogy öljék meg együtt magukat ám Carson megijedt, így magára hagyta őt. Reeves 1953-ban egy párizsi hotelban végzett magával, amit Carson sosem hevert ki, mert bár kettejüket többnyire a bukások és tragédiák hoztak össze, egymás iránti ragaszkodásuk, mindenki számára egyértelmű volt.
Karen Blixen, Arthur Miller és Marylin Monroe társaságában 1959-ben
Éppen ezért Carsonnak három év kellett mire kirukkolt egy újabb színművel, amely 1957-ben került a Broadwayre. A csoda négyzetgyöke 45 előadást ért meg, óriási bukás lett. Legutolsó felnőtteknek írott műve az Óra mutató nélkül címmel 1961-ben jelent meg. A könyv a faji megkülönböztetés kényes kérdését boncolja az USA egy déli államában.
A következő évben aztán Carson mellében rákos daganatot találták, így eltávolították mellét, majd lebénult bal kezét is meg kellett műteni. Majd 1964-ben kettő gyermekkönyvet publikált (Sweet as a Pickle, Clean as a Pig), majd még ugyanebben az évben Edward Albee színpadra írta A szomorú kávéház balladáját, amelyet a Broadwayen mutattak be és megnyerte a Tony-díjat.
1967 augusztusában egy újabb agyvérzést kapott Carson, amely után 45 napig kómában feküdt. Majd alig egy hónappal később 1967 szeptember 29-én 50 évesen elhunyt.
Forrás: georgiaencylopedia.org
Virginia Spencer Carr: The Lonely Hunter
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: