Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Ha nem mondjuk el az igazat magunkról és tetteinkről azoknak, akik számunkra fontosak, az egy idő után szétfeszít minket. Meghasítja lelkünk a hallgatás, a hazugság, valami, amit sohasem volt merszünk kimondani, mert féltünk, ha igazat mondunk, mindent elveszítünk. Ez azért is rettenetesen paradox állapot, mert valójában a némaság és a titkok ugyanolyan mértékben rombolják kapcsolatunkat,… Tovább »

Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok. Olyan helyzetek, amelyekben elfeledkezünk a pozitív életszemléletről, ami aztán előidéz bennünk egy negatív érzelmi állapotot. Ezeken az embert próbáló történéseken aztán egy idő után tovább lendülünk. Ám vannak olyanok, akiknek a negatív viselkedése állandó, s destruktívan hatnak a körülüttök élőkre. Függetlenül életük történéseitől habitusuk manipulatív és egoista. Csak az a… Tovább »

Miért harcolunk veszett ügyekért? Mi értelme? Milyen gondolatvilág hozza ki belőlünk azt, hogy nekünk küzdenünk kell? Egyáltalán miért nem ismerjük fel azt a pontot, amikor egy ügy elveszett? A válasz egyszerre pofonegyszerű és az élet egyik legnehezebb leckéjének hiányát takarja: azért, mert nem tanultunk meg elengedni. Vagyunk páran, akik nem tanulták meg mikor egészségesebb feladni,… Tovább »

Akinek nincs sok önbizalma sokszor jár pórul. Például azért, mert a törtető ember gyorsan felismeri, hogy ki lehet őt használni. Tudja, hogy vannak, akik annyira kishitűek, hogy elkönyvelték magukat kevésnek mindenhez. Ezért a törtető nem is rest kihasználni a helyzetet, elvégre a jóhiszemű és önbizalom-hiányos ember nagyon szorgalamas, de mivel nem hisz magában, köszönetet sem vár munkájukért cserébe. Ezt a helyzetet csak súlyosbítja,… Tovább »

  Csendben ülünk egymás mellett, nincs mit mondanunk. Már régóta baj van, csókot sosem kapok tőled csak egy-egy apró puszit reggel és este az arcomra. Az intimitás, mint olyan nem is szerepel kettőnk szótárában, csak ha én könyörgöm érte. Igaz, azt azért megengeded nagy kegyesen, hogy hozzád bújjak esténként, de általában 10 perc múlva elfordulsz,… Tovább »

Három éve kezdtem a munkába temetkezni. Nem volt elég, hogy lehúztam a 8-10 órát a munkahelyemen, különmunkákat is vállaltam, amiket rendre otthon végeztem. Nem a pénzért tettem, bár az igaz, hogy a bankszámlámon is látszott a változás. Sokkal inkább azért hajtottam, mint egy őrült, hogy legyen mire fognom, miért nem akarok gondolkodni egy pillanatot sem… Tovább »

Van az a pont, amikor már nem akarsz veszekedni, mert nem sértett és dühös vagy, hanem csalódott. Amikor rádöbbensz, nincs mit megbocsátani, s újrakezdeni, csak a beletörődés (szebb szóval az elfogadás) marad. Előbb vagy utóbb, de minden felmentő érved elfogy és rájössz csak magadat ámítottad, mikor azt remélted nem csak te, hanem a másik ember… Tovább »

Kislányként minden félelmemet le akartam győzni. Ezért mindig éltem azokkal a lehetőségekkel, amikor szembenézhettem a félelmeimmel. Rettegtem a sötéttől, a haláltól, a kígyóktól. Voltam hüllőkiállításon, ahol megsimogathattam és közelről szemügyre vehettem, mindenféle csúszómászót. A félelmem nem múlt el, sőt, még undorom is lett a hüllőktől. Ekkor konstatáltam, hogy vannak olyan félelmek, amelyeken a megismerés nem… Tovább »

Vannak, akik mindenért másokat okolnak. Aztán persze van olyan ember is, aki mindenért magát hibáztatja. Az egy dolog, hogy felelősséget kell vállalnunk tetteinkért. Na de biztos, hogy jó az, ha csak a magunk szemében keressük a szálkát, meg a gerendát is? Azért kérdés ez, mert előfordul, hogy az, hogy vállaljuk mások előtt hibáinkat és elismerjük,… Tovább »

  Nem kell mindent kimondani, mert vannak érzések, amelyekhez a szavak kevesek. Nem kell mindent megkérdezni, mert a szívünkben már tudjuk a válaszokat. Nem kell mindenre válaszolni, mert nem mindenki akarja ismerni a valóságot. Nem kell mindent komolyan venni, az élet e nélkül is tartogat épp elég szomorúságot. Nem kell minden arctól mosolyt várni, mert… Tovább »

Sokan vagyunk, akik csak amolyan ímmel-ámmal élünk. Együtt vagyunk valakivel, hogy ne legyünk egyedül, s dolgozunk egy munkahelyen, hogy valamiből élhessünk. Gyereket nevelünk, mert ez a társadalmi norma és persze úgy viselkedünk, hogy abban mások ne találhassanak kivetnivalót. El kellene már dönteni, mi hajtsa az életünk: a szeretet vagy a félelem? Folyton félni akarunk, vagy… Tovább »

Nincs otthonom. 20 évvel ezelőtt fogalmazódott meg ez bennem először. Akkor, amikor nem volt többé hová hazamennem. Olyan voltam, mint egy háztól elpaterolt kutya, aki már senkinek sem kell. Ezért sorsára bocsátották, menjen, ahová akar… 10 éves voltam mikor szüleim elváltak. 14 éves korom óta nem élek egyik szülőmmel sem. Kollégiumban laktam, s hétvégenként legjobb… Tovább »

Közöny, egykedvűség, ridegség. Futó szájra puszi, intimitás nélküli együttélés. A szenvedély már csak egy fogalom, s te azt sem tudod, mikor élted át utoljára. Vannak ugyan közös célok, de az érzelmek és az ágy kihűlt, s bárhogy is próbálkozol, már nem lehet azokat felmelegíteni. Ismerős? – Remélem nem… Túl rövid az élet ahhoz, hogy sokáig… Tovább »

Észreveszed, ha hasznára vagy másoknak? Ha inspirálod őket? Ha az a szereped az életükben, hogy beindítsd a motort, s valami még jobbat kihozz belőlük? Nos? Ne vágd rá kapásból, hogy nem! Mert sokkal többször vagyunk egymás segítségére az életben, mint amiről tudomásunk van. Ez az úgynevezett öngyújtó effektus, azaz a láng, amely lángra lobbantja a… Tovább »

Van úgy, hogy emberek tűnnek el életünkből. Kilépnek közegünkből, szívünkből, mert nem bírnak velünk maradni. Képtelenek egyes döntéseinket megérteni. Vagy egyszerűen az életük jut egy olyan vágányra, ahova csak egyedül mehetnek, barát vagy társ nélkül. Az elszakadás szeretteinktől mindig nehéz. Úgy tenni, mintha nem fájna egy távozás, s nem lenne hiány bennünk utánuk, felemészti lelki… Tovább »